Jó ideje futó projektem a Bobó építése, ami valljuk be szintén nem halad túl nagy léptekkel. Annak idején a kaszni nagyjából elkészült, viszont ennél tovább nagyon nem jutottam sajnos, főleg az eszközök és az alapanyag hiánya miatt. Nyilvánvalóan a teljesen saját hajtás készítéséről hamar letettem, gondoltam egyszerűbb út egy gyári hajtás megfelelő befarigcsálása a kaszni alá. Első próbálkozásaim egy jó régi Piko BR110-es gép hajtását használták volna fel, de sajnos nem igazán jutottam előrébb ezzel sem. Sokáig ez volt a kiindulópont, ezen törtem a fejem, vajon hogy lehetne a legjobban megoldani a dolgot. Már akkor is tudtam, hogy ez a konstrukció nem a legjobb, ami létezik, de mint említettem, csupán ez volt akkoriban elérhető számomra, így ezzel próbáltam dolgozni. Teltek, múltak az évek, aztán egyre több információhoz jutottam ebben a témában is. Időközben számos kisszériás gyártó hozott ki M44-es modellt, így egyre erősebben lebegett a szemem előtt a dolog, hogy bizony megvalósítható a projektem. A tavaly beszerzett, itt a blogon idén bemutatott M40-es modell gyártójával, Imimetalmodell-lel beszélgettem is a témáról, és ő megmutatta nekem, hogyan használta fel a gyári hajtást a modelljéhez. Ezen felbuzdulva ismét egy kis lendületet kapott a projektem, beszereztem egy újabb, lényegesen komolyabb donort a leendő mozdonyomhoz. A tanácsok alapján egy Roco V100-as mozdonyt vásároltam, amelynek forgóváza és hajtása is felhasználható, és még digitális előkészítéssel is rendelkezik.

A motor besuvasztható a kaszni alá, és még talán a digitális panelt is fel lehet használni, ha ügyes az ember. Az első próbák biztatóan sikerültek, talán már fel-felcsillan a fény az alagút végén, de azért az még nagyon messze van, hogy üzemelő modell legyen belőle. Sajnálatos módon a fent leírt események már konkrétan másfél évvel ezelőtti fejlemények, azóta viszont megint nem jutottam sokkal előrébb, főleg idő hiányában. A következő lépés az lesz, hogy a motorról eltávolítsam a lendkereket, ugyanis azzal együtt már túl hosszú a beépítéshez, viszont egyelőre nem találtam meg a megfelelő célszerszámot ehhez, hogy roncsolás nélkül sikerüljön a feladatot végrehajtani. Ha esetleg van egy jól bevált módszered erre a feladatra, szívesen venném, ha megosztanád velem. Ha ez megvan, jöhet a motor rögzítésének kialakítása, majd a forgóvázak pozicionálása, és ha minden jól megy, onnantól már legalább teszt futtatásokra össze tudom tákolni a járgányt. Azért az már egy elég jó reménysugarat adna, hogy ebből valamikor tényleg kész modell is lehet. Addig viszont sajnos marad az eddigi státusz, illetve a néhány évente megírt, ehhez hasonló jellegű posztok.

A fenti képen a motorjától és forgózsámolyaitól megfosztott Roco V100 donorpéldány látható.

Volt néhány beszerzés évközben, amikről nem biztos, hogy megérné darabonként külön posztot írni itt a blogon, így úgy döntöttem, hogy csinálok egy közös posztot nekik és itt ismertetem az új jövevényeket.

Az első, ebbe a kategóriába tartozó beszerzés a nyár közepére datálható. Valami oknál fogva nagy késztetést éreztem rá, hogy a régóta a gyűjteményemben tudott Liliput ÖMV-s tolatómozdonyomat digitálisan is működőképes állapotba hozzam. Valamiért ez a gép nagyon kedves nekem, valahogy olyan kis aranyos, hogy annak ellenére is ölöm bele a pénzt, hogy nyilvánvalóan nem képes két-három vagonnál többet elrángatni. Az előzménytörténethez tartozik, hogy annak idején én ezt a mozdonykát használtan vásároltam, méghozzá váltóáramos, háromsínes verzióban. Pozitívum viszont, hogy alap tartozékként adták hozzá a gyári ESU Lokpilot dekódert, ami analógban is működött (a vásárlás idején még bőven analógban utaztam). Természetesen a vásárlás után következett a háromsínes üzem kétsínessé alakítása, amihez meglepően hamar és könnyedén eljutottam. Szomorú módon voltak bizonyos lépések, amelyeket nem sikerült itthon fellelhető eszközökkel leküzdenem, így a projekt végülis csak nem tudott teljesen befejeződni. Sőt mi több, még haladni se kifejezetten, legalábbis egy idő után, amikor ugye átváltottam analógról digitális üzemre, szegény kis gép a parajosba került, néhány, az átalakításhoz hiányzó alkatrész miatt. Végül aztán, mivel sokat hallottam róla, hogy a Liliputnál jó színvonalat képvisel az alkatrészellátás, illetve az ügyfélszolgálat, írtam nekik egy levelet, amiben összegeztem, hogy pontosan milyen alkatrészekre lenne szükségem, és van-e, és ha van, akkor mi a módja ezek beszerzésének. Beletelt egy pár hétbe, de válaszoltak és még egy pár héttel később meg is érkezett a kívánt alkatrészcsomag. Szóval ennek a bekezdésemnek a lényege főként az, hogy a Liliputnak nagyon ügyfélbarát a Service Deskje és érdemes hozzájuk fordulni alkatrészért, információért, de szerintem még csak simán segítségért is. Egyébként a csomag, amit rendeltem a következőkből állt: 

• egy szett tengely
• egy szett tengely tapadógyűrűvel,
• egy felragasztható kiegészítőcsomag.

A második újdonság egy kis börze fórum böngészés utáni vásárolgatás eredménye. Annak idején, amikor a RoLa vagonokat beszereztem, kellett hozzájuk kamiont is szerezni, mert azért csak úgy mutat a legjobban, ha van rajta rakomány is. Ehhez viszont főként Vateráról vadásztam a kínálat alját képező reklám modellkamionokat, amik általában egy öntött fém fülkés kamionból és valami öntött műanyag, kidolgozatlan félpótból álltak. Na, az egyik mellékprojektem ezeknek a kamionoknak a lecserélése minőségibb darabokra, és ezen projekt részeként történt ez a vásárlásom is. Korábban már beszereztem két Herpa Mercedes tartályos szerelvényt, amik nagyon tetszenek azóta is, és véleményem szerint kifejezetten jól illeszkednek a '90-es évekbeli tematikába. Így, követve ezt a vonalat, ismét egy ilyen járművet újítottam be. Ha minden igaz, a pontos típusa Mercedes SK 1844, egy ponyvás felépítményű változat egy hozzávaló pótkocsival a Herpától. Az alábbi albumban találhattok róla néhány fényképet.

A következő három bemutatásra felsorakozott beszerzés egy hirtelen felindulásból elkövetett modellvásárlás eredménye, egyáltalán nem volt tervben, hogy megvegyem őket, sőt nem is gondolkodtam felette sokat. A pakk fő eleme egy ACME 2. generációs IC kocsi szett, a második eresztésből, amit az ACME nagy kegyesen elengedett, így két évvel a vagonok első megjelenése után, mindenféle változtatás nélkül. Ugyanaz az egy darab első osztályú és egy darab másodosztályú IC kocsi szettje, ugyanazokkal a pályaszámokkal, micsoda fantáziadús lépés a gyártó részéről. Viszont igazából én nagyon örültem ennek a lépésnek, ugyanis két éve pont azután tudtam meg, hogy a Quabla tervez egy IC kocsi átalakítós projektet, hogy már tényleg sehonnan sem lehetett szerezni ilyen vagonokat, így a mostani kiadásból beszerzett szettnek már foglalt helye van a Quabla műhelyében, hogy az első osztályú vagonból étkező, a másodosztályúból pedig másik pályaszámú vagon váljék és így kielégíthessem azt a furcsa vágyamat, amit a különféle étkezőkocsik birtoklása felé érzek. A dolog szomorúbb része, hogy a projekt azóta se indult el harmadik fél miatti késésből eredően, így egyelőre tovább kell várnom a spéci étkezőkocsira. Ha viszont elkészül az átalakítás, egy posztot fogok neki szentelni, megígérem.
A pakk másik két elemére viszont tényleg igaz, hogy teljesen ad-hoc módon választottam őket. A megrendelésemet mentem átvenni a Medikerbe, amely rituálémhoz minden modellboltban hozzátartozik a kínálat tüzetes átvizsgálása a vitrinekben, és ennek során láttam meg a kiállított Busch gyártmányú Hungarocamion festést viselő IFA WL50-es csodamasinát. Ha már ott voltam, gondoltam micsoda alkalom, így ezt is hozzádobtam a rendeléshez. Nagy jártamban-keltemben még egy másik járművet is megláttam, ami régen nagy vágyam volt, csak annak idején más gyártótól volt és olcsóbb is volt. Aztán az a gyártó eladta a szerszámait egy nagyobb gyártónak, és a Roco néhány évvel később elkezdte gyártani majdnem ugyanazt a vagont magasabb áron. Így aztán végül nem vettem a vagonból mindezidáig, de most a boltban valahogy nagyon húzta a zsebemet a pénztárcám és muszáj voltam könnyíteni rajta, így aztán még egy Roco MÁV Gabs vagont is a rendeléshez csaptam.
Az ACME szettről már írtam egy külön blogposztot, így arról tudjátok a véleményemet, ez a mostani kiadás pedig pontosan 0 változtatást tartalmaz, így róluk nem fogok külön írni megint.

Az IFA egy szépen kidolgozott, magasabb kategóriás közúti modell, a gyűjteményemben talán az egyik legmagasabb értékű közúti jármű. Ennek megfelelően a minősége is jóval a többieké felett van, de azért nagyon jól mutat a gyűjteményben. A kidolgozás minősége nagyon jó, a sok apró alkatrész az alvázon feldobja a járgányt, illetve a felépítmény is szépen kidolgozott. Például a külön elemként szereplő fényszórók az én szememben újdonságként hatnak szinte, de sokkal jobb a festett verziónál, de azért ez nem meglepő. A festés és feliratozás minősége szintén jó, így összesítésben én azt mondom, hogy megérte a majdnem 10 ezer Ft-os árat a kis teherautó.
A Gabs kocsi szintén egy jó vételnek bizonyult, jó minőségű feliratozás, szép futástulajdonságok jellemzik. A festése szintén jó minőségű és ami nekem külön tetszik benne, az a színárnyalat, ez az a tipikus magyar rozsdabarna vagonszín, nem az az elbaltázott sötétbarna, amit néhány Eas kocsira sikerült Roco-éknál ráborítani. Ami szintén meglepett, hogy a négy darab oldalajtó nyílik, működőképes, én valamiért azt hittem, hogy itt csak fixen rá van öntve a kasznira, de örültem, amikor felfedeztem az ellenkezőjét. Nagyon jól mutat egy Púposos tolatós szerelvényben akár önmagában is, de néhány másik teherkocsival is kifejezetten jól harmonizál, így nem ment rossz helyre a pénz most sem. A modell pályaszáma:

• 181 5147-9 Gabs, MÁV

Az alábbi galériában találtok képeket mindegyik újdonsült modellről, jó nézelődést:

Sajnos megint igencsak elkéstem ezzel a poszttal, de sajnos az idő sokkal gyorsabban telik, mint kéne neki. Igazság szerint már akkor is viszonylag késésben volt a poszt, amikor a vázlatot elkészítettem, illetve a képeket lőttem hozzá, de már annak is majdnem egy éve. Hát, látszik, hogy főleg így karácsony tájékán van csak időm a modellezéssel foglalkozni. 

Eme rövidebb bevezetőt követően rá is térnék a lényegre. E poszt főszereplője a tavaly ősz környékén megjelent, Heris gyártmányú MÁV gyorsvonati személyvagon modellje. Igazság szerint a megjelenés dátumában sem vagyok teljesen biztos, hogy tavaly ősz volt-e, annyira rejtélyes az egész Heris MÁV modellek története. Annak idején én a Modell Kit Facebook oldalán láttam a hirdetést, hogy elérhető kétféle változatban, egy START és egy MÁV IV. korszakos festésű modell, illetve a későbbiekben lesz még egy-egy új pályaszám. Le is adtam a rendelésemet, de már azt a választ kaptam, hogy elfogyott a helyek száma az elérhető vagonra, viszont a jövőbeli pályaszámra feljegyeztek. Mivel a MK-en kívül nem sok bolt kínálatában szerepelt a kocsi, és kicsit késésben is voltam a megjelenéshez képest, gyorsan felugrottam Ebayre és körbenéztem. Hála égnek találtam is a megfelelő modellből egyet, meg is történt a vásárlás és néhány héttel később meg is érkezett a vagon. Jó döntés volt Ebay-en utána menni a dolognak, ugyanis a MK-nek azóta se sikerült beszereznie a vagonból, sőt, fél évvel a rendelés leadása utáni érdeklődésemre, hogy hol jár a második pályaszámú vagon, ugyanis Ebay-en már az is elérhető volt, elhajtottak, hogy a gyártó nem a pontosságáról híres, így nyilvánvalóan késik. Ha jól vagyok értesülve, már a 3. pályaszám változat is legalább rendelhető, ha még nem kifutott az is, de hát oké. Így esett meg, hogy egyetlen Heris MÁV vagonom van.

A modell pályaszáma:

• 20-37 019-6 Bmo, MÁV.

Néhány szót szólok a modellről is azért. A forma összességében elég jól visszaadja a lengyel kocsik a Sachsen által modellezett típustól eltérő formavilágát, így erre nagy panasz nem érkezhet. A kocsivégek az igaziakhoz hasonlóan keskenyednek, a tető vonala szép lapos, nem olyan csúcsos mint a másik gyártó vagonjainál. Az ablakok kialakítása szintén visszaadja a jellegzetes szögletes formát. Számomra egyedül a forgóváz az, ami talán kilóg a sorból és nem igazán adja vissza az eredeti megjelenését. A Sachsen/Tillig által a vagonok alá dobott szerkezet jut az eszembe, ahogy ránézek erre a zsámolyra, de azért az összképet semmi esetre sem rontja el.

A festés minősége megfelelő, szembeötlő vagy a borsos ár miatt az ingerküszöböt átlépő festési hiba, megfolyás, téves színválasztás nem tapasztalható a vagonon. Igazából meglepően jól illeszkedik a vagon a többi gyártó modelljének színárnyalatához, ugye láttunk már pár olyan kiadást ami köszönőviszonyban sem volt a már meglévő járműpark színével. Igen, ilyenkor szokás mondani, hogy "de hát az igazi szerelvény is tarka-barka", de azért legbelül mindenkinek fájt a szíve egy-egy ilyen helyzetben. A festés mellett a feliratozás is jó minőséget képvisel, a feliratok tiszták és olvashatóak, kontúrosak. Külön kiemelném, hogy az alváz néhány szerelvényének egyedi festése milyen sokat dob a vagon megjelenésén. Az alváz egyébként részletes, de azért nincs zavaróan túlzásba víve, mint amikor nagyítóval kell keresgélni a vagonon egy pontot, hogy egyáltalán kézbe lehessen venni anélkül, hogy 5 apróság helyből letörjön róla. A vagonhoz egyébiránt mellékelnek felragasztható kiegészítőket is, mint a kapaszkodókat az ajtók mellé, ezeket én nem helyeztem fel egyelőre, de biztos vagyok benne, hogy tovább javítják a modell megjelenését. Egy dolog, ami eszembe jutott, hogy a vagon lépcsőinek szélét a Heris sem húzta ki fehér színnel, így ez még mindig egy otthoni tuningolási lehetőség az arra fogékonyaknak.

A vagon - ezen a szinten elvárható módon - rendelkezik belső berendezéssel is, bár azért nem egy ACME kidolgozottság, az én szememben ez az etalon a személyvagon belső berendezések témakörében. Ettől függetlenül érdemes lehet világítással és némi figurával ellátni, nálam ez egyelőre nincsen terítéken egyik személyvagon esetében sem.

Futásteljesítményről sajnálatos módon nem tudok behatóan értekezni, ugyanis bár hosszabb idő eltelt azóta, hogy a vagon a birtokomba került, nem igazán jutottam oda, hogy hosszas futáspróbának vessem alá. Olyannyira nem, hogy még a szokásos Roco Kurzkupplung cserét sem végeztem el a vagonon és most kivételesen nem a Kurzkupplungok hiánya miatt. Hát igen, idáig süllyedtem.
Az első körös bejáratások alapján viszont megállapítottam, hogy a vagon szépen gurul, nem szorul, nem imbolyog, alapvetően problémamentesnek ígérkezik. A kérdés az lesz, hogy a Roco Kurzkupplungot mennyire fogja szeretni, főleg mondjuk R3-as ívekben, de reménykedni merek, hogy nem lesz vele probléma.

Szóval ennyit a szövegelésemből, az alábbiakban megtekinthetitek a képeket amiket a vagonról készítettem (remélem értékelitek, hogy milyen jó minőségű képeket készítettem, remélhetőleg ez mostmár állandó színvonal marad):

Az előző posztban már említettem, hogy egy új jövevény bemutatása lesz a következő bejegyzés a blogomon. A találgatásokra való tekintettel a szóba jöhető modellek körét is leszűkítettem, mivel megpendítettem, hogy egy négytengelyes Ganz dízelgépről van szó. Ebben a posztban kiderül a mozdony kiléte, sőt, igazából a címből már ki is derült, de azért leírom ismét, hogy egy Púpos került a gyűjteményembe, hosszú idő és várakozás után. Előszónak egy kis történelem következzék, csak hogy teljes legyen a történet.

Gondolom az igényemet a modellre nem kell túlságosan részletezni, a Púpos egy nagyon jellegzetes magyar tolatógép, így lényegében bármelyik magyar témájú gyűjteményben helye van. A 90-es években sokkal szignifikánsabb volt a jelenlétük, mint manapság, így aztán nekem végképp kötelező darabnak számított. Még ha nem is lett volna így, akkor is beszereztem volna egyet, ugyanis nagy kedvencem a gép. A formája, a jellegzetes megjelenése, és főleg a hangja, amik miatt én nagy rajongója vagyok a sorozatnak. Régebben sokat járt felénk Púpos, még abban az időben, amikor Szergej volt a tolatós gépünk, így a modell eredetije is ez alapján került kiválasztásra. Aztán idővel a Púpost felváltotta a remot Dácsiák időszaka, a tartalék tolatós Szergejt is átállomásították máshova, majd később remotorizálták is sajnos, onnantól kezdve már csak ritkán találkoztam M40-essel. Aztán a fürdősvonatokat is ilyen masinák húzták az 5-ös vonalon, így ott megint volt szerencsém hozzájuk. Később a közelben felhúztak egy új ipari csarnokot, ahova vaslemez tekercs szállítmányok jöttek-mentek, és néhanapján ismét Púpost osztottak rá, néha MÁV, néha GySEV változatot, így ekkor megint csodálhattam ezen gépeket. Ezzel a kis történelmi háttérrel indultam neki a feladatnak, hogy kerítsek egy M40-est a gyűjteményembe.

A Púpos modell tekintetében sokat változott a helyzet korábbhoz képest. Eleinte, amikor még csak ábránd volt egy ilyen modell beújítása, főként a Deák-féle, illetve a DOM Modells-féle Púpos modell volt a piacon. A Deák gép torzított hossza miatt sosem volt igazi vágyam, de az akkori kívánságlistámon csak kapott egy helyet. Aztán teltek múltak az évek, megjelent a piacon a Limit féle - nagyon patent - modell, de hát sajnos eléggé elérhetetlen ára volt az én pénztárcámnak, így az megint nem realizálódott valós igényként. Egyik ismerősöm révén tudomást szereztem egy másik kisszériás gyártóról, aki nagyon jó minőségben készít Púpos modellt, elérhető áron. Kaptam képeket a srác gépéről, és meggyőzőnek találtam a modellt, így felkerült a listámra, mint potenciális Púpos forrás.:) Sajnos aztán nem jutottam oda egy ideig, hogy előrébb haladjon a projekt, így eltelt néhány év, míg végül 2016 kora tavaszán megrendeltem a modellemet, amit végül egy szűk másfél éves várakozás után 2017 nyarán vehettem át. Azt kell, hogy mondjam, hogy megérte a várakozást a modell!

A szokásos formát követve tehát a modell pályaszáma:

• M40 232, MÁV

Mindenek előtt szeretném bemutatni a modell készítőjét, akit valószínűleg már mindenki ismer valamilyen formában, fórumról, Facebook csoportból, börzéről, vasútmodell kiállításról. Komócsin Imre a modell gyártója, a Púposok nagy szakértője, és a kisszériás rézmodellek atyja. Bátran ajánlom bárkinek, aki kiváló minőségű magyar rézmodellt szeretne vásárolni!

A modell bemutatását a külsejével kezdem. A festés nagyon jó minőségű, vékony rétegben lett felhordva, nem tömíti el az apró részleteket, a finom maratásokat a paneleken. A feliratozás szintén nagyon jó minőségű, nem látszik sehol a körvonal, élesek és pontosak a feliratok. A mozdony színe is nagyon jól el van találva, mind a kaszni, mind az alváz színe illeszkedik a többi modell színvilágába (bár ha ez még nem is lenne így, az se lenne hátrány, a valóságban is teljesen össze-vissza festések voltak, vannak manapság is). A kidolgozás is nagyon jó minőségű, számos apró, filigrán részlet megtalálható a modellen. A kémények, géptérajtók, fellépők rézmaratott alkatrészek, mint ahogy a korlátok is. Maga az egész modell egyébként rézből készült, így megfelelő súlya is van. Az arányok nagyon jók, véleményem szerint nagyon jól visszaadja a jellegzetes formát.

A modell szemléjét tovább folytatva a belső sem okoz csalódást. A hajtás Roco alapra épül, de egyedileg van átalakítva, hogy bele lehessen passzintani a Púpos kaszniba. A belső felépítés nincs túlbonyolítva, de tökéletesen kielégíti az igényeket, digitálisan előkészített a gép. 8 tűs dekóderaljzat található a panelen, így ilyet tettem bele. Szintén alkalmas hangdekóder fogadására, amelyből én DigiTools gyártmányút használok, hozzá az eredetiről rögzített hanganyaggal. A hatás egészen elképesztő, iszonyatosan jó hallgatni a Púpos duruzsolását a lakásban, nagyon jó minőségű a hanganyag, ezt ismét csak ajánlani tudom. A motorja Roco, a forgóváz is Roco alapú, így a hajtással sincsen semmi probléma. Nagyon szép menettulajdonságokkal rendelkezik, szép lassúmenetet produkál, és hosszabb szerelvényt is könnyedén elhúz. Cserélhető kinematikás a gépezet, így a kedvünkre való kapcsolót használhatjuk a modellen. A világítás is szépen működik, nem villog, és ez viszont egyedi megoldás. A fülke belseje nincs kidolgozva, mivel a mozdony formájából adódóan egyedül itt férnek el az elektronikai részek, de véleményem szerint ez egy nagyon apró kompromisszum, ha egyáltalán annak számít.

A csomagolás szintén külön kiemelendő, nagyon szép fadobozban érkezik a modell, amiben szépen kialakított hungarocell bélésben lakik a gép. A modellhez illő csomagolás, nekem nagyon szimpatikus megoldás!

Készítettem néhány képet a modellről, amelyet az alábbi galériában tekinthettek meg:

Az alábbiakban egy videót is megtekinthettek a modellről működés közben, hanggal:

Egy korábbi posztban, nevezetesen abban, amelyikben a Bzmot modellt mutattam be, említettem, hogy az volt az első modellem, amely hangdekóderrel is rendelkezett. Azt is említettem, hogy nagyon megtetszett a digitális hangos világ, és további hangdekóderek érkezését prognosztizáltam. Ezzel valóban nem lőttem nagyon mellé, ugyanis az utóbbi időben tényleg elszaporodtak a hangdekóder vásárlások errefelé. Jelen pillanatban a gyűjteményemben már hat hangos gép található, ami a digitális gépek felét jelenti. Ezek közül a Bzmotot már bemutattam, a 2104-es és 2133-as Csörgőről is volt már poszt, néhány bejegyzéssel korábban pedig a 014-es NoHAB-ot is említettem, mint hanggal rendelkező modell. Jelen posztban a maradék kettő gépről tennék említést. Sőt egyelőre csak másfél gépről teszek említést, ugyanis a következő blogbejegyzésben egy új modellt fogok bemutatni, a meglepetést viszont nem szeretném elrontani, így nem lövöm le a poént ebben a posztban.

Nos, tehát az ötödik hangos gép a Szergejem lett, hozzá vásároltam egy 8 pólusú hangdekódert Roco M62-esbe való hangszóróval a Digitools termékei közül. A szintén MÁV gépről rögzített hanganyag nagyon jól funkcionál a modell esetében is, nagyon élethűvé teszik a mozdonyt. Az eredeti Szergej kürthang nagyon tetszik, de az összes jellegzetes nyöszörgés, zümmögés megvan benne, egyszóval teljes értékű élményt ad. Ha esetleg hangdekóderes Szergej vásárlásán gondolkoztok - ami amúgy nem lenne meglepő, tekintve, hogy a Roco az idei újdonságai között listáz ismét egy MÁV festésű Szergejt -, az én javaslatom az, hogy vásároljátok meg a hang nélküli verziót a boltból, és szerezzetek be hozzá külön egy Digitools-féle hanganyagot, így lesz teljes a modell. :)

A hatodik hangos modell, mint ahogy az előbb említettem, a következő posztban fogja felfedni magát, de annyit elárulok előre, hogy egy magyar, Ganz dízelgépről van szó, amely 4 lábon jár, és még nem volt megtalálható a gyűjteményemben korábban.

Készítettem videót a hiányzó hangoskodó gépekről, melyeket az alábbiakban tekinthettek meg:

A tavalyi év elején, nagyjából egy évvel ezelőtt böngészgettem a Mediker honlapját, és szembejött egy magyar vonatkozású modell, amely megtetszett. Egy Roco MÁV két tengelyes Es kocsiról van szó, ha jól tudom, egy szimpla új pályaszámvariáns volt. Olcsó volt, ötödik korszakos MÁV festésű, így úgy voltam vele, hogy megveszem. A 90-es években amúgy is elég sokfelé megfordultak ilyen kis vagonok, így sosem árt, ha van belőle még több a gyűjteményemben. Ugyanezen oknál fogva örültem annak, hogy a két évvel ezelőtt vásárolt pakkban is volt egy ilyen Roco Es kocsi is, viszont emlékeim szerint még arról sem számoltam be itt a blogon. A szokásos formátumot követve tehát az alábbi pályaszámú kocsikról van szó ebben a posztban:

• 555 2923-8 .Es, MÁV,
• 555 2921-2 .Es, MÁV.

Ezen kocsikkal együtt már 11 vagont számlál a nyitott gondolákból álló szerelvényem. Van köztük Eas, Eams, és Es típusú vagon is. Egy Szergejjel, Giganttal igazán impozáns szerelvényt alkotnak.

Az idei Roco újdonságokat nézegetve ismét szembejött egy újabb pályaszámvariáns, úgyhogy sejtéseim szerint ismét bővülni fog a kis szerelvény. :)

Képeket is hoztam a vagonokról, melyeket az alábbi galériában találtok:

2016 nyarán egy ismerősöm megkeresett, hogy nem érdekelne-e valami a gyűjteményéből, ugyanis úgy hozta az élet, hogy néhány dologtól meg kellett válnia. "Sajnálatos" módon telis-tele volt a gyűjteménye ritkábbnál ritkább példányokkal, egyedi és kisszériás modellek, régen kifutott gyári termékek, szóval sok minden volt, amire szívesen lecsaptam volna. Anyagi helyzetem viszont nem engedhette meg, hogy mindent elhozzak, ezért választanom kellett. Volt a felkínált gyűjteményben egy modell, amire már régóta fájt a fogam, és a börzén, online fórumokon is nagyon ritkán fordult csak meg egy-egy jó állapotú belőle. Ha esetleg mégis szembejött egy, arra nagyon hamar lecsaptak, emellett pedig az ára is meglehetősen magasra mászott fel az évek alatt. A címből nem nehéz kitalálni, hogy a Roco gyár termékéről, a 014-es pályaszámú MÁV NoHAB-ról beszélek. Így esett meg, hogy teljesen váratlanul, de nagy örömmel sikerült bővíteni a vontatójármű állományomat, azon belül is a NoHAB szekciót.

A modell pályaszáma:

• M61 014, MÁV

A 014-es pályaszámú Roco gép volt az egyik első magyar festésű NoHAB nevezett gyártótól, és ez még abban az időben készült, amikor a Roco minőséget is jelentett, nem csak magas árcédulát. A csíkos festés szépen került kivitelezésre, a bajszok lelógnak a pályaszámtábláig, a turcsiorr oldalánál megfelelően kerültek illesztésre a csíkok matricái. Mint ismeretes, az újabb szériás, 020-as pályaszámú Roco NoHAB esetében ezeket a hibákat elkövették, és valamiért azóta se javítottak rajta, ami számomra elég érthetetlen, ugyanis ha a 014-esnél sikerült jó minőségben kivitelezni, nem sok indok lehet amellett, hogy a 020-asnál már nem. Visszatérve a modellre, a festés jó minőségű, a feliratozás is szép, de nem szabad elfelejteni, hogy azért itt már jó pár éves technikáról van szó, így nem kifogásolhatatlan. A gép oldalán a zománctábla is nagyon jól néz ki, emeli a modell megjelenését. Az előző tulajdonos felragasztotta a visszapillantó tükröket, kürtöket, illetve az egyoldalas vontatásnak megfelelően az egyik oldalon a légvezetékeket is. Sajnálatos módon a tükrök színe eléggé elüt a modell színétől, és elég műanyag hatása is van, de letörni azért nem fogom őket. :) Szintén megtalálható a Roco NoHAB-okra jellemző másik hiba, a forgózsámolyok középső tengelyéről hiányzó fékrudazat imitációja. A 019-es pályaszámú modellen ezt pótoltam egy Fuggerth csörgőről származó fékrudazattal, ami lényegében tökéletesen illeszkedik a Roco gépére. Itt is várható egy ilyen "tuning", viszont a 014-es alváza fekete színű, így majd egy festést is eszközölni kell a felragasztás előtt.

Természetesen a tetőn a kémény elhelyezkedése szintén nem az igazi gépnek megfelelő, de az NMJ gép megjelenése előtt nem volt lehetőség olyan modellt vásárolni, amin ez helyesen van leképezve, így a Roco gép esetében ezt nem hangsúlyozom külön, valószínűsíthetően mindenki tud erről a hibáról is. Ha már szóbakerült, számomra valahogy az NMJ modell nem adja vissza a NoHAB-ot megjelenésében, ellentétben a Rocoval, habár minden fórumon azt lehetett olvasni a megjelenésekor, hogy végre az NMJ megfelelően modellezte a gépet. Nem tudom, lehet, hogy csak hozzászoktam a hibás Roco orrhoz, de nekem valamiért ez jobban visszaadja az eredetit. Az NMJ gépén kicsit olyan hatást keltenek a lámpák, mintha túl lent lennének (kicsit olyan Piko NoHAB feeling).

A külcsíny tárgyalása után fordítsunk egy kis figyelmet a belbecs felé is. Ezen a ponton érezhető a leginkább a különbség a régebbi és az újabb Roco termékek között. A korábban említett 019-es géphez képest sokkal finomabb menettulajdonságokkal rendelkezik, holott azért jóval régebbi gyártás. Az áramszedése hibátlan, kis sebességfokozatban is szép lassúmenetet produkál, szépen, egyenletesen halad. Ebben a gépben még benne van az a pakk, ami miatt régebben Roco modellt vett az ember. Az élmény további fokozása érdekében Digitools hangdekódert is applikáltam a járgányba, aminek köszönhetően még jobb élmény a modellt üzem közben látni. A gyári hangdekóder foglalatba könnyedén behelyezhető volt a hangszóró, és a magyar gépről felvett hang nagyon élethűvé teszi a modellt. A mozdony mögé akasztva egy vegyes kocsikból álló szerelvényt az ember hamar a 90-es évek Balaton partjára képzelheti magát.

Készítettem néhány képet is a mozdonyról, amelyet az alábbi galériában tekinthettek meg: