Jó ideje futó projektem a Bobó építése, ami valljuk be szintén nem halad túl nagy léptekkel. Annak idején a kaszni nagyjából elkészült, viszont ennél tovább nagyon nem jutottam sajnos, főleg az eszközök és az alapanyag hiánya miatt. Nyilvánvalóan a teljesen saját hajtás készítéséről hamar letettem, gondoltam egyszerűbb út egy gyári hajtás megfelelő befarigcsálása a kaszni alá. Első próbálkozásaim egy jó régi Piko BR110-es gép hajtását használták volna fel, de sajnos nem igazán jutottam előrébb ezzel sem. Sokáig ez volt a kiindulópont, ezen törtem a fejem, vajon hogy lehetne a legjobban megoldani a dolgot. Már akkor is tudtam, hogy ez a konstrukció nem a legjobb, ami létezik, de mint említettem, csupán ez volt akkoriban elérhető számomra, így ezzel próbáltam dolgozni. Teltek, múltak az évek, aztán egyre több információhoz jutottam ebben a témában is. Időközben számos kisszériás gyártó hozott ki M44-es modellt, így egyre erősebben lebegett a szemem előtt a dolog, hogy bizony megvalósítható a projektem. A tavaly beszerzett, itt a blogon idén bemutatott M40-es modell gyártójával, Imimetalmodell-lel beszélgettem is a témáról, és ő megmutatta nekem, hogyan használta fel a gyári hajtást a modelljéhez. Ezen felbuzdulva ismét egy kis lendületet kapott a projektem, beszereztem egy újabb, lényegesen komolyabb donort a leendő mozdonyomhoz. A tanácsok alapján egy Roco V100-as mozdonyt vásároltam, amelynek forgóváza és hajtása is felhasználható, és még digitális előkészítéssel is rendelkezik.

A motor besuvasztható a kaszni alá, és még talán a digitális panelt is fel lehet használni, ha ügyes az ember. Az első próbák biztatóan sikerültek, talán már fel-felcsillan a fény az alagút végén, de azért az még nagyon messze van, hogy üzemelő modell legyen belőle. Sajnálatos módon a fent leírt események már konkrétan másfél évvel ezelőtti fejlemények, azóta viszont megint nem jutottam sokkal előrébb, főleg idő hiányában. A következő lépés az lesz, hogy a motorról eltávolítsam a lendkereket, ugyanis azzal együtt már túl hosszú a beépítéshez, viszont egyelőre nem találtam meg a megfelelő célszerszámot ehhez, hogy roncsolás nélkül sikerüljön a feladatot végrehajtani. Ha esetleg van egy jól bevált módszered erre a feladatra, szívesen venném, ha megosztanád velem. Ha ez megvan, jöhet a motor rögzítésének kialakítása, majd a forgóvázak pozicionálása, és ha minden jól megy, onnantól már legalább teszt futtatásokra össze tudom tákolni a járgányt. Azért az már egy elég jó reménysugarat adna, hogy ebből valamikor tényleg kész modell is lehet. Addig viszont sajnos marad az eddigi státusz, illetve a néhány évente megírt, ehhez hasonló jellegű posztok.

A fenti képen a motorjától és forgózsámolyaitól megfosztott Roco V100 donorpéldány látható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.