Volt néhány beszerzés évközben, amikről nem biztos, hogy megérné darabonként külön posztot írni itt a blogon, így úgy döntöttem, hogy csinálok egy közös posztot nekik és itt ismertetem az új jövevényeket.

Az első, ebbe a kategóriába tartozó beszerzés a nyár közepére datálható. Valami oknál fogva nagy késztetést éreztem rá, hogy a régóta a gyűjteményemben tudott Liliput ÖMV-s tolatómozdonyomat digitálisan is működőképes állapotba hozzam. Valamiért ez a gép nagyon kedves nekem, valahogy olyan kis aranyos, hogy annak ellenére is ölöm bele a pénzt, hogy nyilvánvalóan nem képes két-három vagonnál többet elrángatni. Az előzménytörténethez tartozik, hogy annak idején én ezt a mozdonykát használtan vásároltam, méghozzá váltóáramos, háromsínes verzióban. Pozitívum viszont, hogy alap tartozékként adták hozzá a gyári ESU Lokpilot dekódert, ami analógban is működött (a vásárlás idején még bőven analógban utaztam). Természetesen a vásárlás után következett a háromsínes üzem kétsínessé alakítása, amihez meglepően hamar és könnyedén eljutottam. Szomorú módon voltak bizonyos lépések, amelyeket nem sikerült itthon fellelhető eszközökkel leküzdenem, így a projekt végülis csak nem tudott teljesen befejeződni. Sőt mi több, még haladni se kifejezetten, legalábbis egy idő után, amikor ugye átváltottam analógról digitális üzemre, szegény kis gép a parajosba került, néhány, az átalakításhoz hiányzó alkatrész miatt. Végül aztán, mivel sokat hallottam róla, hogy a Liliputnál jó színvonalat képvisel az alkatrészellátás, illetve az ügyfélszolgálat, írtam nekik egy levelet, amiben összegeztem, hogy pontosan milyen alkatrészekre lenne szükségem, és van-e, és ha van, akkor mi a módja ezek beszerzésének. Beletelt egy pár hétbe, de válaszoltak és még egy pár héttel később meg is érkezett a kívánt alkatrészcsomag. Szóval ennek a bekezdésemnek a lényege főként az, hogy a Liliputnak nagyon ügyfélbarát a Service Deskje és érdemes hozzájuk fordulni alkatrészért, információért, de szerintem még csak simán segítségért is. Egyébként a csomag, amit rendeltem a következőkből állt: 

• egy szett tengely
• egy szett tengely tapadógyűrűvel,
• egy felragasztható kiegészítőcsomag.

A második újdonság egy kis börze fórum böngészés utáni vásárolgatás eredménye. Annak idején, amikor a RoLa vagonokat beszereztem, kellett hozzájuk kamiont is szerezni, mert azért csak úgy mutat a legjobban, ha van rajta rakomány is. Ehhez viszont főként Vateráról vadásztam a kínálat alját képező reklám modellkamionokat, amik általában egy öntött fém fülkés kamionból és valami öntött műanyag, kidolgozatlan félpótból álltak. Na, az egyik mellékprojektem ezeknek a kamionoknak a lecserélése minőségibb darabokra, és ezen projekt részeként történt ez a vásárlásom is. Korábban már beszereztem két Herpa Mercedes tartályos szerelvényt, amik nagyon tetszenek azóta is, és véleményem szerint kifejezetten jól illeszkednek a '90-es évekbeli tematikába. Így, követve ezt a vonalat, ismét egy ilyen járművet újítottam be. Ha minden igaz, a pontos típusa Mercedes SK 1844, egy ponyvás felépítményű változat egy hozzávaló pótkocsival a Herpától. Az alábbi albumban találhattok róla néhány fényképet.

A következő három bemutatásra felsorakozott beszerzés egy hirtelen felindulásból elkövetett modellvásárlás eredménye, egyáltalán nem volt tervben, hogy megvegyem őket, sőt nem is gondolkodtam felette sokat. A pakk fő eleme egy ACME 2. generációs IC kocsi szett, a második eresztésből, amit az ACME nagy kegyesen elengedett, így két évvel a vagonok első megjelenése után, mindenféle változtatás nélkül. Ugyanaz az egy darab első osztályú és egy darab másodosztályú IC kocsi szettje, ugyanazokkal a pályaszámokkal, micsoda fantáziadús lépés a gyártó részéről. Viszont igazából én nagyon örültem ennek a lépésnek, ugyanis két éve pont azután tudtam meg, hogy a Quabla tervez egy IC kocsi átalakítós projektet, hogy már tényleg sehonnan sem lehetett szerezni ilyen vagonokat, így a mostani kiadásból beszerzett szettnek már foglalt helye van a Quabla műhelyében, hogy az első osztályú vagonból étkező, a másodosztályúból pedig másik pályaszámú vagon váljék és így kielégíthessem azt a furcsa vágyamat, amit a különféle étkezőkocsik birtoklása felé érzek. A dolog szomorúbb része, hogy a projekt azóta se indult el harmadik fél miatti késésből eredően, így egyelőre tovább kell várnom a spéci étkezőkocsira. Ha viszont elkészül az átalakítás, egy posztot fogok neki szentelni, megígérem.
A pakk másik két elemére viszont tényleg igaz, hogy teljesen ad-hoc módon választottam őket. A megrendelésemet mentem átvenni a Medikerbe, amely rituálémhoz minden modellboltban hozzátartozik a kínálat tüzetes átvizsgálása a vitrinekben, és ennek során láttam meg a kiállított Busch gyártmányú Hungarocamion festést viselő IFA WL50-es csodamasinát. Ha már ott voltam, gondoltam micsoda alkalom, így ezt is hozzádobtam a rendeléshez. Nagy jártamban-keltemben még egy másik járművet is megláttam, ami régen nagy vágyam volt, csak annak idején más gyártótól volt és olcsóbb is volt. Aztán az a gyártó eladta a szerszámait egy nagyobb gyártónak, és a Roco néhány évvel később elkezdte gyártani majdnem ugyanazt a vagont magasabb áron. Így aztán végül nem vettem a vagonból mindezidáig, de most a boltban valahogy nagyon húzta a zsebemet a pénztárcám és muszáj voltam könnyíteni rajta, így aztán még egy Roco MÁV Gabs vagont is a rendeléshez csaptam.
Az ACME szettről már írtam egy külön blogposztot, így arról tudjátok a véleményemet, ez a mostani kiadás pedig pontosan 0 változtatást tartalmaz, így róluk nem fogok külön írni megint.

Az IFA egy szépen kidolgozott, magasabb kategóriás közúti modell, a gyűjteményemben talán az egyik legmagasabb értékű közúti jármű. Ennek megfelelően a minősége is jóval a többieké felett van, de azért nagyon jól mutat a gyűjteményben. A kidolgozás minősége nagyon jó, a sok apró alkatrész az alvázon feldobja a járgányt, illetve a felépítmény is szépen kidolgozott. Például a külön elemként szereplő fényszórók az én szememben újdonságként hatnak szinte, de sokkal jobb a festett verziónál, de azért ez nem meglepő. A festés és feliratozás minősége szintén jó, így összesítésben én azt mondom, hogy megérte a majdnem 10 ezer Ft-os árat a kis teherautó.
A Gabs kocsi szintén egy jó vételnek bizonyult, jó minőségű feliratozás, szép futástulajdonságok jellemzik. A festése szintén jó minőségű és ami nekem külön tetszik benne, az a színárnyalat, ez az a tipikus magyar rozsdabarna vagonszín, nem az az elbaltázott sötétbarna, amit néhány Eas kocsira sikerült Roco-éknál ráborítani. Ami szintén meglepett, hogy a négy darab oldalajtó nyílik, működőképes, én valamiért azt hittem, hogy itt csak fixen rá van öntve a kasznira, de örültem, amikor felfedeztem az ellenkezőjét. Nagyon jól mutat egy Púposos tolatós szerelvényben akár önmagában is, de néhány másik teherkocsival is kifejezetten jól harmonizál, így nem ment rossz helyre a pénz most sem. A modell pályaszáma:

• 181 5147-9 Gabs, MÁV

Az alábbi galériában találtok képeket mindegyik újdonsült modellről, jó nézelődést:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.