Tekintettel a kialakult helyzetre, végre lehetőségem van aktuális tartalommal szolgálni. Az ebben a posztban bemutatott szerzemény nagyon friss, a tegnapi napon vettem át, de csak a mai napon tudtam kibontani és megcsodálni, körbefotózni. Viszont, ha már körbefotóztam, gyorsan írok róla egy posztot is, úgysincs sok egyéb dolgom jelenleg. 

Kezdésnek egy kis előtörténet, szokás szerint. 2018 év végén jelentek meg az első 3D modell tervek a Piko által beharangozott, új szerszámmal gyártott M62 mozdonyról, mint 2019-es újdonság. Eleinte valahogy nem foglalkoztam ezzel annyira, talán még a DR verzió megjelenésekor olvastam róla egy cikket, de aztán a MÁV verzió megjelenésekor nem kongott a vészharang, hogy ez most mindenképpen kellene. Ami meglepett, hogy elég méltányos áron kínálják, pedig minőségre nagyon impozánsnak tűnt. Kis idő elteltével elkezdtek jönni róla a képek, amint egyre több modellező vásárolta meg. Tetszett a modell, de továbbra sem indult be a folyamat, hogy beszerezzem. Végül tavaly év vége felé jutottam el arra a szintre, hogy már megütötte az ingerküszöbömet a dolog, és úgy voltam vele, hogy ha lecseng a karácsonyi időszak, január elején vásárolok egyet magam is. Na igen, a probléma viszont ott volt, hogy ezt a gondolatomat valószínűleg meghallották a boltoknál is, ugyanis januárban már egyetlen helyen sem volt elérhető a modell. Igaz, tavaly év végén nem jártam utána olyan tüzetesen, hogy elérhető-e még, de pár helyen szembe jött a boltok kínálatában, így tényleg villámcsapásként ért, hogy januárban már sehol sem volt. Viszont, mivel annyira továbbra sem éreztem égető szükségűnek, hogy beszerezzem, úgy voltam vele, hogy ez egy jel, így akkor hagyom a dolgot. Tettem ezt főként amiatt, mert idén áprilisra egy hosszabb utazás volt tervezve, így gondoltam csak egy irányba locsolom a pénzt, takarékoskodom. Valószínűleg idénre nem kéne már semmit sem terveznem, ugyanis ez a tervem is keresztül lett húzva köszönhetően a vírusnak, így az utazásnak lőttek. Visszatértem a második tervhez, elkezdtem keresni a hirdetések között, hátha valaki kínál egy ilyen modellt. Végül egy hirdetést találtam, elég sok portéka között ez a termék is listázva volt, viszont már vagy két hetes hirdetés volt, és utólag megnézve, hosszabb ideje hirdetett modellről volt szó, így nem voltam biztos a dologban. Levélváltások után viszont kiderült, hogy elérhető, így végül nyélbe ütöttük az üzletet, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó döntés volt. Kipróbálni egyelőre nincsen lehetőségem, így ez a poszt főleg az első benyomásokról szól. Az újonnan beszerzett jármű tehát:

• M62 073, MÁV.

Mint azt már említettem, a gyártó ezúttal Piko, végre egy kis változatosság a Roco uralomban. Méghozzá nem is akármilyen változatosság, ugyanis nem csak egy festési variánsról vagy másik pályaszámról beszélünk, hanem egy teljesen másik kivitelről. Jó, oké, teljesen másik azért nyilván picit erős, de a lehetőségekhez mérten tényleg eltér. Piko esetén sokakban egyből felmerülhet a minőség kérdése, de ez nem a játék kategóriás Hobby széria, hanem a ténylegesen komolyan gondolt, vasútmodell színvonalú Expert kivitel. Korábban is hozott már ki a Piko nagyon színvonalas Expert modelleket, egyik kedvencem a cseh T669-es tolatómozdony, ígéretes volt tehát ez a bejelentés is. Ami a végül elkészült modellt illeti, nincs oka panaszra, tényleg nagyon színvonalas modellről beszélünk ebben az esetben is. Az egyik legszimpatikusabb dolog, hogy másfajta kivitel, mint a Roco gépe. És, hogy miben is nyilvánul meg ez a másfajta kivitel? Talán a legszembetűnőbb, számomra a legjobb változás a krómléc lecserélése homlokkapaszkodókra az ablak alatt. Sokkal jobb megjelenést ad a mozdonynak, nekem nagyon bejön. További fontos különbség a hűtőlamellák kialakítása, míg a Roco gépén három osztású a szellőzőrácsozat, a Piko gépén csupán kettő, ami a modellezett pályaszámú gépen a valóságban is így volt kialakítva. Ez szintén szimpatikus, hogy nem csak találomra nyomtattak egy új számot, hanem utánajártak. Ezenkívül szintén említésre méltó a tetőventillátor kidolgozottsága, maga a ventilátor is látható, illetve az azt fedő rács és a rajta keresztbemenő létra is nagyon filigrán kidolgozást kapott. Első ránézésre a géptér imitáció is mintha részletesebb lenne. A forgóváz kivitelezése is egy fokkal talán részletesebb, mint a Roco változatnál. A lámpatestek szintén élethűbbre sikeredtek, nagyon jól néznek ki még felkapcsolt világítás nélkül is. Összegezve a külcsínyt, nem érheti szó a ház elejét, ezt tisztességesen megcsinálták Sonnebergben.

Néhány szó erejéig említsük meg a festést, feliratozást is. A modell színvilága élénk, a vörös első összehasonlítás alapján passzol a Roco verzióhoz, teljesen illik a MÁV állományhoz. A sárga is szintén élénk, a kapaszkodók és a homlokfal azonos színű, nincs kifogásolható része. Az alváz világosszürke színt kapott, ami egyrészt passzol a 129-es Roco gép festéséhez, másrészt az én fő célomnak számító '90-es évek flottájába. A pályaszám betűtípusa szintén megfelelő, szóval nem követték el azokat a hibákat, amiket a Roco párszor előadott néhány újabb festésvariáns kiadásakor (pl. 20-as NoHAB esetében). A feliratok szépek, élesek, olvashatóak és részletesek. A szoknyalemezen is megtalálhatók az emelési pontok feliratai, az oldalakon a homokolóládák feliratai, illetve jelölései, súlytáblák illetve még a gyári tábla is tamponozásra került a gépre. Az ablakok körüli gumitömítés is felkerült, néhány szellőzőrács is kapott belőle, amit én egy picit feleslegesnek érzek. A forgóváz nincsen csicsázva, mint pl. a 129-es Roco verziónál a vörösre festett csavarfejek, de igazából emiatt nem támad hiányérzetem.

Sajnos, mint említettem, jelenleg nincs módon a modellt megfuttatni, így a futástulajdonságairól nem tudok értekezni. A Rocoval ellentétben csupán csak 4 tengely hajtott, a maradék kettőn tapadógyűrű található, egy-egy mindegyik oldalon. A mozdony súlya megfelelőnek tűnik, érzésre nagyjából ugyanannyi, mint a Roco gép esetében. Feltételezéseim szerint nem lesz probléma számára semmilyen szerelvény elvontatása, megkockáztatom, hogy még emelkedőn sem, bár ezzel az én esetemben nem is valószínű, hogy meg fog kelleni bírkóznia.

Elektronikát tekintve szintén Plux22-es foglalatot kapott, viszont itt már van is értelme ennek, tekintve az extra funkciókat (ezt már az egy évvel ezelőtti posztban is megénekeltem, amikor a 129-es újdonságról számoltam be). Az extra funkciók között szerepelnek a külön kapcsolható távolsági fényszóró, tolatófény, géptérvilágítás, vezetőállás világítás. Szintén egy DigiTools féle hangdekóder lesz a gépbe szerelve, erről már nem tudok letenni, így már egyszerre három Szergej fog otthon "nyünnyögni" (ez a szó jellemzi a Szergej jellegzetes hangját a véleményem szerint legjobban) nagyüzem esetén.

Szintén megemlíteném a csomagolás minőségét, mert őszintén szólva, meglepődtem. Nagyon színvonalas dobozt kapott a modell. A papírdobozon belül egy átlátszó műanyag tok öleli körbe a mozdonyt, melyben szivacsozások tompítják az esetleges ütődéseket, és a kiemelést a szokásos nejlon segíti. A papírdobozban külön kis fiókban kapott helyet a használhati utasítás, illetve egyéb kísérő dokumentumok, mint pl. a szokásos Piko reklámlapozó, ami már talán 15 éve ugyanazokat a Hobby épületeket hirdeti. Viszont, ami fontosabb, hogy a négynyelvű leírás mellé külön nyomtattak magyar verziót is, meglehetősen szép fogalmazással. Az embernek az az érzése támad, hogy a gyártó energiát tett ebbe a kivitelbe is, és nem csak lerántott egy újabb bőrt mindenféle érzelem és érdekeltség nélkül.

Összegzésképpen, tudom, hogy van vagy 15 év különbség a Roco szerszáma és a Piko újdonsága között, de ezt a kört mindenképpen a Piko nyerte. A futástulajdonságoktól függően a későbbiekben a tapasztalatok ezt árnyalhatják picit, de a megjelenést tekintve a Piko messze lekörözi a Roco változatát. Amennyire nem foglalkoztam ezzel a modellel sem, amikor megjelent, annyira örülök neki, hogy most végre sikerült beszereznem. Mindenképpen nagy kedvenc lesz, már most az!

A végére hagytam a szokásos galériát, ahol meg tudjátok tekinteni a képeket a friss beszerzésről:

Az Index fórum börze topikjában jött szembe egy hirdetés még tavaly nyáron, ami hirtelenjében felkeltette az érdeklődésemet anélkül, hogy előtte kifejezetten kerestem volna a hirdetett modelleket. Annak idején, amikor a Roco gondolt egyet, és kihozta az Y típusú gyorsvonati kocsik egzakt modelljeit (itt most nem a hossztorzított 20-80-as kocsikra gondolok), valahogy én nem éreztem ezt akkora dolognak, sőt mi több, még csak a vagonok minőségétől se estem hanyatt. Ennek megfelelően nem is rohantam, hogy betárazzak belőlük. Később viszont megbántam ezt a tettem, idővel a hozzáállásom is megváltozott, és már szívesen vásároltam volna ezekből a vagonokból. Na igen, csakhogy ekkorra már nem lehetett kapni ezeket a vagonokat, így lecsúsztam róluk szépen. Azóta is keresgélem őket viszonylagos alacsony intenzitással, de nem nagyon jönnek szembe hirdetések. Ezért is fogta meg a fantáziámat ez a bizonyos hirdetés, amelyet múlt júniusban láttam meg. Többek között egy Roco Meridian kocsiszettet hirdettek, méghozzá a vastagcsíkos MÁV kocsikat is rejtő verziót (Roco 64195). A szett második része (Roco 64196) ugye csak egy vékonycsíkos MÁV és egy CSD, illetve egy DR kocsit tartalmazott, így ez kevésbé mozgatta volna meg a fantáziámat. Levélváltásokat követően végül elhoztam a szettet, és azóta is kifejezetten örülök ennek a döntésemnek. A szett az alábbi vagonokat tartalmazta:

• 19-41 009-3, Am, MÁV,
• 20-41 026-4, Bm, MÁV.

Mint ahogy az a pályaszámokból is kiderül, egy darab elsőosztályú és egy darab másodosztályú vagont sikerült beszereznem. A vagonok nem hossztorzítottak, egzakt méretarányúak és szépen kidolgozottak. Az ablakok kidolgozása különösen tetszik, nagyon jól visszaadja a lehúzható ablakok kialakítását, pedig csak tamponozás a nagyrésze. A feliratok szépek, élesek, a festés minőségében sincs semmi kifogásolható. A vagonok IV. korszakot idéznek, a szürkés (egész kályhaezüst színű) vastag csíkban fehéren nyomott pályaszámfeliratok találhatóak. Az apróbb feliratok is élesek és jól olvashatóak. Természetesen a vagonok belső berendezéssel is rendelkeznek, ez azért az említésre méltó kategóriájú Roco vagonoknál már alapértelmezés. Az alváz is részletesen kidolgozott, a témában nem szakértőként néhány képpel összehasonlítva azt is mondanám, hogy a valóságnak megfelelő. A forgóváz kidolgozása is szép, szintén az összehasonlítások alapján azt mondanám, hogy valós leképzése az eredetinek, nem egy másik típus van újrafelhasználva.

Futásukat tekintve szépen gurulnak a kocsik, szigetelt fémkerekekkel vannak ellátva, tehát világítás beszerelésére is elő vannak készítve. Kurzkupplung kinematika is természetesen megtalálható rajtuk, ezekben már el is helyeztem a Kurzkupplungokat. Egy kis szépséghiba, hogy az elsőosztályú kocsi egyik forgózsámolyának egyik tengelyfoglalata kicsit ki van tágulva, ezért a tengely ki akar esni, ha az ember felemeli a kocsit, de futás közben egyelőre nem tapasztaltam problémát, bár még nem lettek megjáratva rendesen. Legrosszabb esetben egy cserét megejtek a forgózsámolyon.

A vagonokhoz mellékeltek külön felragasztható, filigrán kis alkatrészeket, úgy mint a kapaszkodókat, légvezetékeket, de ezeket szokásomnak megfelelően nem szerelem fel, egyrészt nehogy ragasztófoltok kerüljenek a vagonra, másrészt meg a sérülékenységük miatt. Amíg a dobozukban laknak, semmi értelme felcicomázni őket.

Két dolgot tudok megemlíteni negatívumként, az elsőosztályú kocsi belső berendezésében az ülések zöld színűek, ezeknek, ha jól tudom, bordó volt a színük akkortájt. Ez picit zavar, talán még a Sachsenmodelle vagonokban is vörös színre vannak festve, érdekes, hogy pont ezen spóroltak a Roconál. A másik dolog szintén a belsőt érinti, a másodosztályú kocsinál néhány fülkében ülések helyett kvázi padok vannak, illetve néhány helyen a válaszfal is le van vágva a belső merevítések miatt. Utóbbit még meg tudom érteni, de hogy az ülések miért nincsenek kialakítva néhány fülkében, az elég furcsa. Ha esetleg valaki tudja, hogy ennek mi az oka (talán valami kialakításbeli eltérés volt a IV. korszakban a Bm kocsiknál?), szívesen venném, ha megosztaná velem a kommentek között. A képek között találtok mind a két említett dologról egy-egy képet.

Szövegből most egyelőre ennyit, viszont készítettem néhány képet is a vagonokról, ezeket az alábbi albumban tudjátok megtekinteni:

Sajnos megint elrepült jópár hónap anélkül, hogy frissítettem volna a blogot, pedig tartalom most éppenséggel lenne is. Az elmúlt időszakban történt pár új beszerzés, amikről már elkészítettem egy-egy vázlat posztot, hogy gyorsabban tudjam kitenni a blogra, de még ez se vezetett eredményre és továbbra is új tartalom nélkül maradtak a blog olvasói.

Ebben a posztban egy teljesen váratlan beszerzés tárgyát mutatom be. Egy Facebook vasútmodell börze csoportban láttam meg egy hirdetést, amit már két-három napja posztoltak, viszont lényegében nulla aktivitás volt körülötte. Őszintén szólva meglepődtem, mert nem egy teljesen érdektelen, tömegmodell posztja volt, hanem egy viszonylag érdekesebb, és meglehetősen jó áron hirdetett modell várta új gazdáját. Látván, hogy nem nagyon érdeklődtek a termékért, írtam egy üzenetet az eladónak, amiben az amúgy is jó árat még lejjebb alkudtam, remélve, hogy a poszt érdektelensége miatt talán vevő lesz rá. Szerencsémre így is történt, rábólintott az üzletre az úriember, és még aznap este nyélbe is ütöttük az adásvételt. Az adásvétel tárgya pedig kettő darab Fleischmann RoLa vagon volt, melyek pályaszáma:

• 4983 063-5, Saadkms, DB,
• 4983 063-5, Saadkms, DB.

Az egész üzlet egyetlen szépséghibája, hogy egyetlen doboz járt a kettő vagonhoz, így a későbbiekben be kell majd szereznem még egy Fleischmann RoLa dobozt. A másik apróság, hogy a vagonok DB felségjelzésűek, amivel nemcsak, hogy a MÁV gyűjteményből lógnak ki, de a már meglévő 4 darab ÖBB-s RoLa vagonokhoz sem passzolnak. Ettől a kis kellemetlenségtől viszont könnyedén el tudtam tekinteni, nem egyszerű feladat kiszúrni egy RoLa kocsin a feliratozást még közelről sem, távolról meg aztán mégannyira se, így egyelőre bőven jó lesz egy szerelvénybe sorozva ez a kétféle vagon. Így, végül 12 év után sikerült bővíteni a RoLa flottámat, ami, ha jól emlékszem, az egyik legelső önálló beszerzésem volt 2007-ben, Czéh Gyuri hathatós közbenjárásával. A távoli terv, hogy becserélem a szerelvényt MÁV-osra, viszont ahhoz legalább 8 vagonnak kéne lennie, mert két vagon ér egy MÁV-ost, legalábbis a legutolsó információim alapján így működött a csere dolog. Viszont, ha már van egy 8 vagonos szerelvény, nehezen cseréli el az ember egy négy darabból állóra.... :)

A vagonokról magukról sok újat nem tudok írni, egyrészt azóta megfuttatva sem voltak -amit röstellek is-, másrészt nem egy új gyártmány, így a régiekkel megegyező futástulajdonságokat várok tőlük. Azokkal sosem volt problémám, a sok mini kerék szépen szaladgált a pályán, nem volt hajlamos a siklásokra.

Az alábbi galériában találtok pár képet az új vagonokról:

Az volt a terv, hogy ismét időrendben töltöm fel a posztokat az újdonságok beérkezése, illetve az egyéb történések kronológiai sorrendjét tartva, de aztán végül megint oda jutottam, hogy gyorsan írok egy posztot arról, amit a leggyorsabban össze tudok rakni, hogy végre megint legyen új tartalom. Ez a mostani beszerzés egy teljesen váratlan dolog volt, egyáltalán nem volt tervben ilyesmi, de hát így alakult. Az Index börze topikot böngésztem, amikor megláttam a hirdetést, és végül úgy döntöttem, hogy nem rossz ajánlat ez, így elcsíptem.

Konkrétan három darab, régi, Piko alapú, MÁV festésű kéttengelyes tartálykocsi szerepelt az ajánlatban, meglehetősen jó áron. Nekem is van pár ilyen vagonom, csak nem MÁV festésben, régóta tervben van, hogy majd átfestegetem őket, de még nem jutottam oda.

Maga a vagonok átfestésének minősége meglehetősen magas színvonalat képvisel, a szín jól el van találva, nem is túl élénk és szerintem nem is túl sötét, nagyjából a pont jó kategória. Apróságok, mint a fékkar a fékálláson sárga színre van festve, ez picit feldobja a vagont. Kivitelt tekintve kettő darab fékállásos, és egy fékbódés vagon került a gyűjteménybe, mind különböző pályaszámmal, melyek a következők:

• 724 2105-9, MÁV, Zekk,
• 724 2112-5, MÁV, Zekk,
• 724 2109-1, MÁV, Zekk

Amit külön kiemelnék, az a feliratozás minősége, melyet a kiváló jelzővel jellemeznék. Tamponozott feliratok, kiváló minőségben és meglehetősen részletgazdag módon. Amit talán hiányolok, az a homlokfalakról a pályaszámok feliratai, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy az adott időszakban, amit a vagon modellez, ezek ott voltak-e, így el tudok tekinteni ettől a hiányosságtól. Ettől függetlenül engem meglepett a minőség, szinte mindenhol tűéles, pontos feliratok találhatóak a vagonon.

Megemlítenék két negatívabb dolgot is viszont, bár ezek nem az átalakításból eredeztethetőek. Az alapmodellül szolgáló régi Piko vagonok egyik sajátossága a régi, nagy karimás fémkerekek, melyeket le fogok cserélni minőségi fémkerekekre, amelyek 2,1-es sínkorona magasságtól sem ijednek meg. A második negatívum, hogy ezeknek a régi vagonoknak nincs Kurzkupplung kinematikájuk, így a kapcsoló se cserélhető. Ezt a Roco féle 140 mm-nél rövidebb vagonokra való, külön felszerelhető KK kinematika beműtésével tervezem orvosolni.

Összességében meg vagyok elégedve a vagonokkal éppúgy, mint a beszerzéssel, jó döntés volt rábólintani. Egyébként ennél az ámokfutásomnál három különböző ajánlatot vittem el a börze fórumról, szóval kicsit megszaladt a ló, de legalább lesz miről írni a blogon. Addig is, az alábbi galériában tudjátok megnézni a tartálykocsikról készített képeimet:

Mint az előző bejegyzésemben említettem, sajnos nem sikerült tartanom a beszerzések bemutatásával az időrendi sorrendet, így a most következő újdonság az előző posztban bemutatott MÁV CAF hálókocsi előtt került a gyűjteménybe. Ez a beszerzés nagyjából a tavalyi év augusztusának első felében történt, nem sokkal azután, hogy a modell megjelent. Eleinte valahogy nem is keltette fel a figyelmemet különösebben az újdonságkatalógusban, de amikor elkezdett felbolydulni az internetes fórum a megjelenés közeledtével, egyre inkább felerősödött a vágy, hogy én is beszerezzek egyet. Így végül, amikor már ott volt a boltok polcain, nem gondolkoztam tovább, és elhoztam egyet. Mint kiderült, már egészen az utolsó darabok közül sikerült egyet elcsípni, amin meglepődtem, ugyanis nem telt el sok idő még akkor a megjelenés óta. Mindenesetre, lényeg a lényeg, hogy sikerült beszereznem. A szokásos formátumnak megfelelően tehát ebben a posztban bemutatandó modell:

• M62 129, MÁV.

A modell a Roco gyár terméke, ennek megfelelően nem sokban különbözik a belseje a korábbi kiadásoktól, de azért kicsit haladtak a korral az elektronikát tekintve. Plux22 csatlakozóval szerelték fel a panelt, amelyhez kettő darab különálló hangszóró csatlakoztatható, így biztosítva a jobb hanghatást. Őszintén megmondva, a magam részéről én nem értem, miért került ilyen csatlakozó a modellbe, ugyanis a lehetőség nincsen kihasználva, nincsen teleaggatva a jármű mindenféle extra funkcióval, mint például a Piko újdonsága. Nincs vezérállás világítás, nincsenek külön kapcsolható homlokfények, nincs tolatófény, szóval ez azért egy kihagyott helyzetnek számít az én olvasatomban. Olyan sok energiát nem akartak belefektetni az új kiadásba, inkább csak egy újabb festési variánst akartak piacra dobni. Viszont azt meg kell mondani, hogy az árát meglehetősen barátságosra szabták, teljesen meg is lepődtem rajta. Elképzelhető, hogy emiatt is fogyott el olyan hamar a készlet a boltokból.

Visszatérve, a modell futásával, menettulajdonságaival kapcsolatosan továbbra sem találtam kifogásolnivalót, a régi kiadás megbízhatóságát hála égnek megörökölte. A mozdony súlya is maradt a már ismert, aminek köszönhetően a tapadással sincsen probléma. Illik a robusztus megjelenéshez, mintha kicsit a szovjet őserőt is sikerült volna valahogy belemodellezniük a gyárban. A lassúmenet szép és egyenletes, koszosabb pályán is akadásmentesen mozog, így előszeretettel fogom használni a társával együtt pályabejáratási feladatokra.

Térjünk át a külsőségekre. A modell festése szépre sikerült, a színek véleményem szerint jól lettek kiválasztva, nagyjából a '90-es évek elejére datálható a mozdony által modellezett festési variáns. A vörös csillag helye még megvan, de már feketére van festve. A narancsos árnyalatú kasznihoz világosszürkére festett alváz és szoknya párosul, ami kifejezetten jellemző volt a fent említett időszakban. Őszintén megmondom, nem tudom, mi alapján választották ezt a pályaszámot, valószínűleg csak találomra ráböktek egy számra, amihez a kasznin nem kellett módosítani, de igazából nincsen semmi problémám vele. Kicsit vegyes érzéseim vannak afelől, hogy nem a 138-asat választották, ha már ilyen közel voltak hozzá. Egy felől örülök, mert így ha egyszer rászánom magam, lemodellezhetem egy egyedi pályaszámú gépként (nem teljesen egyedi, ismerek egy nagyon élethűen elkészített 138-as modellt, de legalább nem sorozatpéldány lenne), másfelől viszont szomorú vagyok, hogy még mindig nincs a gyűjteményemben a 138-as.

Mindenesetre, mint említettem, a kaszni egy az egyben megegyezik a korábbi kiadásokkal, nincsen rajta semmi változtatás, de igazából sok kifogásolnivaló nincs is rajta, így én inkább örülök, hogy nem rontották el sehol. A feliratozás szintén jól sikerült, a feliratok szépek és sok van belőlük, hála égnek nem spóroltak velük. Szintén egy plusz pont, hogy a forgóvázon vörösre pingálták a csavarfejeket, ami egy kis extrát ad a megjelenéshez. A forgóvázon picit javítottak, a fékhengerekhez vezető vezetékeket különálló elemként dolgozták ki. Minden bizonnyal elbírna egy kis koszolást jármű, amitől sokkal élethűbben nézne ki, de egyelőre nem szántam el magam erre a lépésre.

Az élmény teljessé tételéhez Digitools hangdekóderrel töltöttem meg a dekóder foglalatot, ami ismét egy jó döntésnek bizonyult. A már korábban említett dupla hangszóróval meglehetősen jól szól a mozdony, a dekóder pedig a már megszokott extra funkciókat készségesen szolgáltatja, így nem is volt kérdés, hogy mit válasszak bele.

Összegzésképpen, én meg vagyok elégedve a beszerzéssel, a már korábban dicsőített olcsóbb árfekvés és a modell által nyújtott teljesítmény jó párost ad, mindenképpen csak buzdítani tudom azokat, akik gondolkoznak a vásárláson (ha még elérhető). Az pedig, hogy a '90-es évek tematikájába tökéletesen beleillik, csak hab a tortán.

Az alábbi galériában találhattok pár képet a mozdonyról, nézegessétek (a sárgás képek csak még jobban visszaadják a '90-es évek hangulatát, remélem) :

Ebben a posztban ismét egy régebb óta keresett modellt tudok bemutatni. Mint azt már megszokhattátok, ez a beszerzés sem a legfrissebb, viszont cserébe mostmár nem is időrendben haladok a blogon történő "feldolgozásukkal", ugyanis volt egy beszerzés ezt megelőzően, ami kicsit nagyobb hangvételű posztírást jelentene, de viszont, hogy ne maradjatok tartalom nélkül, gondoltam megírom ezt a rövidebb bejegyzést erről a modellről. Ez a példány tavaly nyár végén került hozzám, egy meglehetősen gyors üzletkötés során. Egy csütörtök kora esti emaillel indult a "tárgyalás", majd pénteken délben már meg is köttetett az üzlet. A hirdetés, amire felfigyeltem, egy 8 darabos ACME MÁV szerelvényről szólt, amiben helyet kapott egy MÁV WLABmz hálókocsi is. Ezt a vagont már régóta keresgéltem, ugyanis ez volt az utolsó spécibb személyvagon az ACME flottából, ami még hiányzott a gyűjteményemből (ugye a poggyász, étkező, fekvőhelyes már megvolt). Ami egy kicsit aggasztott, hogy a hirdető egyben hirdette meg a szerelvényt, de próba-szerencse alapon megpróbáltam, hátha sikerül megszereznem ezt az egy vagont, és mint utólag kiderült, megérte megpróbálni. A szokásos formátumot követve tehát az új beszerzés a következő:

• 71-91 100-2, WLABmz, MÁV.

A vagonról csakis ugyanazt tudom elmondani, mint az előző ACME modelljeimről. A minőség magas, a színek jók, a feliratozás szép és részletgazdag, olvasható, a belső berendezés aprólékos, részletes. Futása szép és egyenletes, szépen gurul, nem szorul. Az extra kiegészítőket nem ragasztgattam fel rá a szőnyegterepasztalozás miatt, de attól függetlenül is jól mutat. Szerelvénybe sorozva sem üt el a többi ACME vagontól, ezt azért érzem fontosnak kihangsúlyozni, mert pl a Roconál láttunk már ellenpéldát ilyesmire. Többet igazából nem is tudok róla írni, ha valamit hiányoltok, olvassátok el a posztokat a többi ACME modellemről, ott már biztos kifejtettem, és csak ugyanazokat tudnám itt is leírni. 

Ezzel együtt immár 6 fős az ACME állományom, és nincs is már másik kifejezetten kötelező darab, amit tervezek beszerezni, ezek voltak a fő célok. Viszont, ha már itt vagyok, valószínűleg még egy termes és egy fülkés másodosztályú vagont összeszedek, ha lesz rá módom, mivel azokból volt kiadva még annyi különböző pályaszámú verzió, hogy ne kelljen azonos számút vennem. Első osztályból véleményem szerint egy is elég a szerelvénybe, két EC szerelvény kiállítása meg elég luxus lenne jelenleg, így abban nem gondolkozom egyelőre.

Az alábbi galériában pedig megtekinthettek pár képet a hálókocsiról: