Hosszú ideje a mozdonyok és a személyvagonok dominálják a bejegyzések tárgyát, tehervagon beszerzéséről már meglehetősen régen tudtam beszámolni. Ennek a szériának vet most véget ez a bejegyzés, ugyanis egy négytengelyes, lapos MÁV pőrekocsi kerül a mai terítékre. Ez a beszerzés nem volt tervezett, az előző posztban bemutatott ACME háromrészes szett vásárlása előtt a boltban nézelődve akadt meg a szemem rajta, majd rövid gondolkozás után a megvásárlása mellett döntöttem. Sokrétű vagon, sokféle szerelvénybe kerülhet besorozásra, de önmagában is jól mutat. Kb 15 évvel ezelőtt, amikor még nagyüzemben ment a bauxitszállítás a vasúton, sok képet láttam a Csörgők által vontatott Rgs és Res kocsikból álló szerelvényekről, amik azóta is ott vannak a listán, hogy egyszer majd egy rendes szerelvényt tudjak belőlük kiállítani. Jelen kocsi nem járul hozzá ezen elképzeléshez, de talán már egy lépésként elkönyvelhető ennek irányába. Mindenesetre a modell adatai a szokásos formát követve:

• 391 7048-2, Rgs, MÁV

Csomagolás

A csomagolás a gyártótól manapság már megszokott átlátszó műanyag doboz, amelyben csupán egy papír jelöli a gyártót. A vagon kialakításánál fogva szorosan passzol a kialakított helyre, így nem mozog. A kiemeléshez a szokásos műanyag fóliát hívhatjuk segítségül. Jelen vagon esetében viszonylag sok külön felszerelendő alkatrészt mellékelt a gyártó, ugyanis a rakoncák gyárilag nincsenek a modellen. Ezeket kis zacskóban mellékelve találjuk.

Külső

A modell a Roco gyár terméke és meglehetősen jól sikerült kiadásról beszélhetünk. A formát tekintve nem egy bonyolult kialakítás, lényegében egy lapos deszka az egész. A rakodófelületet fapallók alkotják, amelyeken kialakításra került az erezet, ami igazi fa hatását adja. Ezt főleg egy kis antikolással lehet szépen kiemelni, teherkocsik esetében a steril állapot amúgy sem túl élethű. A vagonhoz mellékelt rakoncákat felszerelve a vagon megjelenése megváltozik, mindkét állapotban jó megjelenést kölcsönözve a modellnek. A festés szép, a szín árnyalata illik a MÁV teherkocsik világába, itt a valóságban is nagy a szórás, szóval nem akad fenn az ember szeme, ha néhány kocsi eltér a többségtől valamennyire. A vagon feliratozása részletes, és tekintve, hogy nem sok felület állt rendelkezésre az igazi esetében sem, meglehetősen zsúfoltnak hat. A feliratok viszont élesek, kontúrosak, jól olvashatóak.

Futástulajdonságok

A modell megjelenéséhez képest meglehetősen jó súllyal rendelkezik. A vagon nagyon szépen gurul, nem szorul és nem is akad ívekben sem. Ez különösen az előző posztban bemutatott szett után volt észrevehető, pedig alapfunkcióként ennek kellene az alapértelmezettnek lennie. A forgóvázak szabadon tudnak fordulni, így szűk ívekben is használható a modell, bár kétségkívül a nagy belógás miatt nem túl élethű látványt nyújt. Gyárilag kurzkupplung kinematikával szerelve érkezik a vagon, és a gyár közelkapcsoló termékével is minden probléma nélkül használható.

Összegzés

Összességében a vagon nagyon jól néz ki, sokrétűen felhasználható egy terepasztalon és nagyon jó futástulajdonságokkal rendelkezik. Az ára viszonylag magas, de cserébe legalább egy jó minőségű modellt kapunk.

Zárásként pedig az alábbi galériában találjátok a szokásos képeket a modellről:

Az előző bejegyzésben kifejtettem abbéli meglátásomat, hogy az utóbbi években a gyártók előszeretettel dobnak piacra vagonszetteket, sok esetben egy neves szerelvény kicsinyített mását képező vagonokból kiállított szerelvényeket önálló vagonok helyett, illetve, hogy ez afféle trendnek mutatkozik. Az akkor bemutatott szett mellett példának felhoztam az ACME-t, aki annak idején az IC kocsikat szintén -csak és kizárólag- szettben jelentette meg, darabonként nem. Jelen bejegyzésben szintén e gyártó termékével fogunk foglalkozni, de nem a korábban említett -és egyébként külön posztban is már bemutatott- kétdarabos IC kocsi szettel, hanem a nagyjából egy évvel ezelőtt megjelentetett hármas vagonszettel. A szett nem egy neves szerelvény vagonjait tartalmazza, csupán a gyártó által korábban kiadott két IC kocsit, amihez hozzátoldottak egy étkezőkocsit, ami számomra a szett lelkét -és az okot a vásárlásra- jelentette. A szokásos formát követve a szettben található vagonok adatai:

• 10-67 013-4, Ap, MÁV
• 20-67 044-7, Bp, MÁV
• 88-81 008-2, WRm, MÁV.

A szett V-VI. korszakosként van megjelölve, a régi piktogramok és feliratok szerepelnek rajtuk, így az általam gyűjtött korszakba csont nélkül passzolnak. Szintén örömhír, hogy a korábban kiadott IC szetthez képest eltérő pályaszámokat kaptak az első- és másodosztályú vagonok, illetve a régebbi kiadású Sachsenmodelle WRm étkező pályaszámát sem sikerült kiválasztaniuk az olaszoknak.

Csomagolás

A csomagolás az olasz gyártónál megszokott, keményfedeles karton doboz, piros alapszínnel és sötétszürke vonallal. Semmi utalás a szettben található modellekre, sem egy vázlati rajz, sem egy látványterv, meglehetősen puritán, viszont strapabíró. A dobozfedelet leemelve elénk tárul a három vagon, hungarocellbe fektetve, műanyagfóliával bebugyolálva a könnyebb kiemelhetőség kedvéért. Hézagolónak a gyártónál megszokott habszerű anyagot alkalmazták. A vagonokhoz tartozó, külön felszerelhető kiegészítőket jelen esetben is külön kis zacskóban találjuk. Szintén mellékeltek egy tájékoztató lapot, amin magyarul is megtalálhatóak az információk. Érdekesség, hogy a dobozban a MÁV vagonokhoz tartozó mellett egy CD/ZSSK -köztük poggyászteres- vagonokhoz tartozó leírás is van, viszont az étkezővagonhoz nem tartozik ilyen.

Külső

 A modellek külsejét ismét külön-külön tárgyalnám, de a festés és feliratozás témaköréről talán érdemesebb egyben beszélni. A vagonok színe a gyártótól megszokottan jó, mind a kocsiszekrény, mind a tető és az oldalsáv megfelelő árnyalatú, jól illik a többi vagonhoz. Az átmenetek szépek, élesek a kontúrok, nincsenek maszatolások. A feliratok részletesek és élesek, jól olvashatóak. Az oldalsó sávban található Intercity feliratok helye nem pontos, illetve a másodosztályú vagon esetében az önálló kocsiosztály jelölés is rossz helyen van. Az étkezővagon piktogramjai túl magasan vannak, és az ablakok fölötti feliratok sorrendje sem megfelelő. Intercity feliratos eredetiről nem találtam képet, de az Utasellátó feliratot is hiányolom a vastagcsíkból. Ez utóbbi kocsi esetében a tető sötétebb szürke színt kapott, ami szintén megfelel a valóságnak.

19-41, Ap

Az olasz gyártó korábbi kiadású szettjéhez képest az első és a másodosztályú kocsi más kivitelben került kiadásra, ugyanis korábban végig nyitható ablakok voltak, a jelen szettben található vagonok már teli ablakokkal is rendelkeznek. Az elsőosztályú kocsi esetében ennek a kivitele a valóságnak megfelelő, pontos az ablakok darabszáma, illetve azok típusa is helyes. Az alvázszerelvények részletesek, de nem hiánytalanok. A forgóváz szintén közelíti az igazit, de találhatóak eltérések rajta. A tetőszellőzők helyei és kialakítása megfelelőek.

20-41, Bp

 A másodosztályú kocsi esetében is igaz, hogy a korábbi kiadáshoz képest eltérő ablakkiosztással érkezett. Az Intercity felirat szintén rossz helyen van, míg a MÁV felirat jó helyen van, de a felette levő ablak kivitele nem megfelelő. Emellett az ablakok kiosztása sem tűnik megfelelőnek, ami magyarázhatja a hibás felirat pozíciót. A tetőszellőzők elhelyezése és mennyisége nem pontos, az alvázszerelvények és a forgóvázak esetében pedig az elsőosztályú kocsinál írt problémák ugyanúgy helytállóak.

88-81, WRm

 A szett legkülönlegesebb darabja kétségkívül az étkezővagon, és számomra kifejezetten különlegesnek számít, ugyanis ez a kedvenc vagontípusom. A különleges személyszállító vagonok valamiért izgatják a fantáziámat és közülük a WRm kiemelkedik. Nehéz meghatározni, hogy miért, talán a 26,5 méteres hossza, vagy az egyedi ablakkiosztása az oka, de mindenesetre már a kezdetektől fogva kedves ez a vagon a szívemnek. Ez volt a fő motiváció a szett megvásárlására is, ugyanis eddig csak a korábban már említett Sachsenmodelle változattal rendelkeztem és szerettem volna egy részletgazdagabb példányt is magaménak tudni. Sajnos a szett beszerzése után az örömöm nem volt felhőtlen, ugyanis az olasz gyártónál nem sikerült tökéletesen az étkezőkocsit lemodellezni. Korábban említettem, hogy a piktogramok nem jó helyen vannak, de ezen kívül a tetőszellőzők is elnagyolva kerültek kialakításra. A folyosó felőli oldalon egyáltalán nincsenek szellőzők, míg az igazin hat is található, a konyha felőli oldalon ugyan van néhány, de rossz oldalon és rossz helyen. Az ablakok száma és kiosztása a valóságnak megfelelő. A konyhánál található egyedüli ablak szintén jó helyen van. A feljáróajtók ablakai ennél a gyártónál sem megfelelő méretűek, ez általános problémának tűnik. Az alvázszerelvények kialakítása pontosnak tűnik, minden elem megtalálható a modellen és a helyük is megfelelő. A kocsivégeken található fellépők és kapaszkodók kialakítása is valósághű. A vagon formája is pontos, megfelel az igazinak, az IC kocsikétól eltérő. A forgóváz kialakítása is helyes, ugyanaz a kialakítás, ami az IC kocsik alatt is van, de ezek a valóságban is eltérnek. Feltételezhetően a gyártó nem akart energiát fordítani az IC kocsik alá való pontos forgóvázmaszk kialakításával, így ugyanazt használta azoknál a kocsiknál is, mint ennél.

Belső

 A vagonok belső berendezéssel rendelkeznek, viszont belső világítás ezekben sincsen, habár elő vannak készítve azok fogadására. Az étkező kocsi belsője részletes kialakítású, az elrendezés az eredetivel megegyezően aszimmetrikus. A belső kifestve került beépítésre, így nem a fröccsöntött anyagszín látszik az ablakokon benézve, ami sokban emeli a kocsi megjelenését. A konyha ablakain rácsozás is kialakításra került, ami szintén részletgazdagabbá teszi a vagon megjelenését, habár ez az elem nem minden kocsiban volt megtalálható. A másodosztályú kocsi esetében a belső szürke, egyszínű, egyedül az asztalok fehérje tűnik ki az ablakokon betekintve. Ugyanez igaz az elsőosztályú kocsi esetében, viszont utóbbi esetében az aszimmetrikus belső kialakítás szintén helyes.

Futástulajdonságok

 Sajnos a futástulajdonságok témakörénél nem kifejezetten a pozitív hangnem a mérvadó, ugyanis meglehetősen problémás a szett ezen a ponton, ami alapvetően elég nagy baj, ugyanis ez lenne a modellek fő funkciója, már amennyiben valaki nem csak a vitrinbe szánja őket. Az olasz gyártó esetében többször előfordult már, hogy a részletesség és a valósághoz való minél jobb közelítés a használhatóság rovására ment. Sajnos ezen szett esetében is hasonlóan alakult a dolog, a nagyon szép és részletes kivitelezés, illetve a hibás tervezés ötvözetének eredményeképpen az étkezőkocsi tengelyei szorulnak, ennek megfelelően csak rövid távon gurulnak maguktól, hamar lefékeznek. Még érdekesebb a jelenségben, hogy az egyik irányban erősebb a hatás, mint a másikban. Az IC kocsik esetében ez nem jelentős, de összességében ezek sem gurulnak nagyon hosszan, az átlagtól elmaradnak. Másik fájó pont, hogy az olasz gyártó modelljeihez általában hasonlóan, a Roco kurzkupplungot nemigazán kedvelik, ezekkel használva a vagonokat a siklás illetve megszorulás gyakori jelenség. Kengyeles kapcsolóval pedig kiábrándítóan néz ki egy szerelvény, főleg, ha figyelembe vesszük a vagonok részletgazdag megjelenését.

Összegzés

Összességében hiánypótló szettről beszélhetünk, ugyanis a 2. generációs IC kocsikat az ACME-n kívül másik gyártó még nem hozta ki, és a magyar vasúton meghatározó szereplő ez a kocsitípus, így bármilyen terepasztalon van létjogosultsága egy ilyen szerelvénynek. A vagonok kivitele nagyon szép, viszont nem hibátlan, és a használhatóság sem problémamentes. Ezek viszont kalkulálható dolgok, ugyanis ettől a gyártótól nem szokatlan ez. Maga a szett ára meglehetősen magas, főleg a hibák fényében, de hiánypótló modellekről van szó, így mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez belefér-e. Számomra kötelező beszerzés volt az étkezővagon miatt, összességében nem is bántam meg, de az örömöm nem felhőtlen. 

Végezetül az alábbi galériát ajánlom, ahol meg tudjátok nézni a szettről készített képeimet:

Ebben a posztban egy másfél évvel ezelőtti beszerzés bemutatását olvashatjátok. A bejegyzés témája egy vagonszett, amelyekkel korábban nem nagyon volt dolgom, leszámítva három-négy alkalmat, viszont az utóbbi időben egész népszerű formája lett a hazai vonatkozású modellek kiadásának, legalábbis a gyártók szempontjából. Egyre-másra jelennek meg a készletek, egy-egy híres(ebb) szerelvénynek a kicsinyített mását piacra dobva. Szerintem ez egy jó megközelítés, viszont nem feltétlenül tartanám kizárólagos megoldásnak, ugyanis létjogosultsága van az önálló vagonok kiadásának is, nem pedig csak vagonszettek formájában. Ez volt a fő probléma annak idején az ACME esetében is, amikor a 2. generációs IC kocsit adta ki, de kizárólag kétdarabos szett formájában, így lehetetlenség volt pl. egy egy darab első-, és három darab másodosztályú vagont tartalmazó -egyébként reálisnak számító- összeállítással távozni a boltból, a későbbi szerencsére volt bízva, hogy sikerülni fog-e a cserebere során egy első osztályú kocsit másodosztályúra cserélni. A gyártót persze ez nem zavarta, olyannyira nem, hogy később újból kiadta ugyanazt a szettet, de önálló vagont azóta sem. A jelen bejegyzésben taglalt szett a Roco által került kiadásra, és a Vindobona nevet viselő, D374/375, illetve IEx 74/75 vonatszámokon közlekedő szerelvény kocsijait tartalmazza. A teljes szerelvényt három vagonszett beszerzésével tudhattuk magunkénak, viszont ebből egyedül az első szett tartalmazott MÁV vagonokat, a második szett 4 darab DR, míg a harmadik szett 3 darab CSD vagont tartalmazott. A 10 kocsis szerelvény meglehetősen impozáns látványt nyújtana bármilyen erre alkalmas terepasztalon, de mivel a vagonszett az 1987/88-as menetrendi évet tükrözi, még a MÁV stokk is kompromisszumokkal fér csak bele az általam gyűjtött V. korszakba. Ennek nyomán a másik két szettet nem is szándékoztam beszerezni, és az első szett vagonjait sem mint Vindobona vagy Hungaria tervezem futtatni, csupán mint átmeneti korszakos, narancs ajtós gyorsvonati vagonokat.

A hosszas bevezető után a szettben található vagonok adatai a szokásos formátumot követve tehát a következők:

• 70-41 015-6, WLAB, MÁV
• 59-41 002-9, Bc, MÁV
• 20-41 029-8, B, MÁV.

Csomagolás

A csomagolás tekintetében a Roco esetében -szerintem- sosem volt kifogásolható a választott anyagok és a dizájn minősége és ez ennél a szettnél sincs másként. A három vagont tartalmazó szett egy nagyalakú, lapos dobozban helyezkedik el, amelynek borítóján a három vagon és a szerelvény megnevezése látható ízléses formában, egy magyar zászló kíséretében, ami szerintem kedves részlet.

A fedlapot leemelve elénk tárulnak a modellek, hungarocellbe fektetve, a kiemelést elősegítő vékony műanyagfóliákban. A kiegészítőket tartalmazó kis tasakok a szokásos megoldás szerint, külön kerültek elhelyezésre. A kiegészítők között megtalálható a szerelvényhez tartozó viszonylatjelző táblák rézmaratott másolata is, amelyeken a feliratok olvashatóak.

Külső

A csomagolás után térjünk rá a beltartalom részletezésére. A gyári adatok alapján a szett IV-V. korszakosként van hirdetve, és mint korábban írtam, az 1987/88-as menetrendi évet modellezi, amikor is egy átmeneti időszakban a vagonok feljáróajtajait narancssárgára festették a szokásos kalapácslakk szín helyett. Alapvetően egyik vagon esetében sem beszélhetünk formaújdonságról, ugyanis korábban már mindegyik megjelent a gyártó kínálatában, mint önálló vagon. 

Az egyszerűbb áttekintés érdekében vegyük egyesével a szettben található vagonokat, de még ezelőtt gyorsan nézzük át a festés és feliratozás témáját. A festés tekintetében a gyártó szép munkát végzett, a kontúrok élesek, nem maszatosak. A színek jól lettek kiválasztva, a kocsiszekrény kékje illik a többi MÁV személyvagon színéhez, és az átmeneti festési variánsnak megfelelően kerültek festésre a kocsiszekrény teteje, illetve oldalsó vastag csíkja. A narancssárga ajtajú kocsik esetében a tető sötétszürke, míg a hálókocsinál a IV. korszaknál megszokott -az oldalsó sávval megegyező színű- világosszürke. A vagonok feliratai szintén részletesek és helyesek, jól olvashatóak, ide sorolnám a maratott viszonylatjelző táblán szereplő feliratokat is. Ezalól kivételt egyedül a hálókocsin az ablakok felett található feliratok jelentenek, melyek sem sorrendjüket, sem pozíciójukat tekintve nem helyesek.

 20-41, B

Ez a vagon korábban már kiadásra került a gyártó által, 20-35-ös pályaszámcsoporttal. Ezzel nem követett el nagy csalást, ugyanis a 20-35-ös kocsicsalád a 20-41-es belföldiesített változata, így összességében ezzel nincsen probléma, strukturális különbségek nincsenek a két kocsicsalád között. Szintén ez a kocsi szerepelt a korábbi Meridian szettben, mint IV. korszakos festési változat, szintúgy 20-41-es pályaszámcsoporttal, tehát a gyártó meglehetősen következetesen bánt ezzel a modellel. A 20-41-es kocsicsalád a győri gyorsvonati kocsik közé tartozik, és mint olyan, formájában is eltér az NDK-ból származó bautzeni kocsiktól, amelyek a -80-as csoportba tartoztak. Trükkös részlet, hogy a 70-41 és 59-41-es kocsik szintén NDK-beliek, viszont a formaviláguk eltér a bautzeni kocsiktól és megegyezik a győri kocsikéval. Tekintve, hogy a tárgyalt szettben mindhárom kocsi azonos formavilággal -mégpedig a győri kocsikkal megegyezővel- került legyártásra, a pályaszámozás helyesnek tűnik. Egy lényeges különbség a kocsivégek kialakítása, ugyanis a győri kocsik esetében ez az oldalfal magasságával megegyező magasságú, míg az NDK-s kocsik esetében ez az ajtó aljáig ér. Ez a különbség nem került kialakításra, így a másodosztályú vagon ezen az összehasonlításon szokás szerint elvérzett. A kocsi homlokfalán található mélyedések sem kerültek pontosan leképzésre, ugyanis az eredetin mindkét oldalon található ilyen, a modellen pedig csak a jobb oldalon, ahol a kábel is található. Szintén nem megfelelő az alvázszerelvények kialakítása. Az ablakok, illetve az ajtók méretei ellenben megfelelőek, de mindez nem mondható el az ajtók ablakairól, amelyek kisebb méretűek, mint a valóságban. A forgóváz kialakítása az igazit tükrözi, és a feljárólépcsők is a gyártótól megszokottan külön elemként, meglehetősen formahűen kerültek leképezésre.

59-41, Bc

A fekvőhelyes kocsi esetében a korábbi okfejtésből kifolyóan a kocsiszekrény magassága a kocsivégeken megfelelő, de az elméretezett feljáróajtó ablak itt is meglévő jelenség. A forgóváz leképezése szintén megfelelő. A homlokfal kialakítása szintén pontos, ugyanis az NDK-beli kocsik esetében a bal oldali mélyedés nem került kialakításra, így ennek megfelelően ez a modellről sem hiányzik.

70-41, WLAB

A hálókocsi esetében a kocsiszekrény magassága szintén megfelelő, viszont a homlokfalon található bemélyedések itt sem pontosak, ugyanis ennél a kocsinál a gyártó két mélyedést imitált, míg az eredetin csupán csak a jobb oldalon található. A többi kocsitól eltérően ennél a kocsinál a tetőszellőzők kialakítása sem felel meg a valóságnak, azokból túl sok van és nem is a megfelelő helyen. Az ablakok kialakítása a valóságnak megfelelően asszimmetrikus, a folyosó felőli oldalon 11, míg az ellenkezőn 12 ablak található.

Belső

A gyártótól megszokott módon a vagonok belső berendezéssel együtt kerültek kiadásra. Mindhárom vagon fülkés kialakítású, és mindegyikben láthatóak a fülkeajtók mellett feltüntetett tamponnyomott ülésfeliratok, amik szép részletet jelentenek. A másodosztályú vagonban az ülések sötétzöld, a válaszfalak világos színt kaptak, ezzel ellentétben a fekvőhelyes kocsiban piros ülések vannak barna válaszfallal, míg a hálókocsiban világosbarna az ülések huzata és barna a válaszfal. A hálókocsiban összesen 5 fülkében található ágy, a maradék fülkékben ülőhelyek vannak, amik számomra kérdéses megoldást jelentenek, erről nem találtam információt, hogy helyes-e.  A folyosó válaszfal kialakítása szép, helyzete függőleges, nem hajlott el, mint a lengyel kocsik esetében. A vagonok világítás nélküliek, de lehetőség van az utólagos beszerelésre.

Futástulajdonságok

Mindhárom vagon szépen fut, a nálam megszokott módon -méghozzá gyárilag felszerelve- Kurzkupplunggal, amely élethűbb megjelenést biztosít a pályán, és ezzel együtt sem tapasztaltam semmilyen siklást vagy futási problémát. Viszonylag szűk íveken is elfordulnak, főleg, ha a külön tartozékként mellékelt fellépőket nem szereljük fel, amiket én még nem tettem meg, tekintve, hogy egyelőre a dobozukban tárolom őket. A tengelyek nem szorulnak, szépen gurulnak és ívben sem akad bele a karima a kaszniba.

Összegzés

Az ebben a bejegyzésben taglalt vagonszett összességében egy szépen sikerült kiadás, úgy gondolom, hogy akinek valamilyen okból kiemelkedő jelentőségű a Vindobona szerelvénye, az kifejezetten örülhet, hogy kiadásra került és a három szettből egy impozáns szerelvényt tud kiállítani. A többieknek pedig egy különleges szerelvény kiállítására ad lehetőséget, ha csak a MÁV stokkot szerzik be belőle, ahogyan én is tettem. A hálókocsi bármilyen szerelvényben felhasználható, míg a narancs ajtós kocsikból akár más gyártók vagonjaival egy átmeneti korszakos szerelvényt is képezhetünk. De természetesen vegyesen is futtathatjuk őket a szokásos festési tervű kocsikkal, ugyanis így is közlekedtek a '90-es évek környékén. A szett minőségére úgy gondolom, nem lehet különösebb panasz, és az árát tekintve egy meglehetősen korrekt ajánlatnak tartom.

Frissítés: a boltok kínálatában előjegyezhető státuszban van a szett, és a gyári honlapon is árral együtt írják, ami alapján feltételezem, hogy újra kiadásra kerül, így egyből aktuálissá is vált ez a bejegyzésem a másfél éves csúszás ellenére. :)

Mindezek zárásaképpen az alábbi galériában tudjátok megtekinteni a szettről készített képeimet:

A következőekben bemutatásra kerülő modell több értelemben véve sem új a gyűjteményemben, ugyanis ez a típus, ettől a gyártótól már beszerzésre került. Ennek ellenére mégis megörültem a hírnek, amikor a tudomásomra jutott, hogy egy exkluzív kiadás formájában egy újabb variáns kerül a boltok polcaira. De előbb egy kis történelem. Annak idején, 2013 környékén az olasz ACME gyártó hosszú-hosszú évek ígérgetései után, majdhogynem a semmiből egyszer csak megjelentette a MÁV V63-as mozdony modelljét. Elképesztően élethű, robosztus, jó futástulajdonságokkal rendelkező, nagyon jól összerakott modell sikerült a gyárban, népszerű is volt a boltokban. Nagy szériában készült, viszont csak egy kivitelben, méghozzá a 138-as pályaszámmal. Az egyik utolsó példányt még sikerült elcsípnem 2014-ben (méghozzá az egyik első gyakornoki fizetésemből), de utána hosszú csend következett. Se új pályaszám, se a régi újra kiadva nem került a boltok polcaira egészen addig, amíg évekkel később meg nem jelent a 012-es pályaszámú, már légkondis kivitel. Ezek együttesen azt eredményezték, hogy az első szériás modellek ára felszökött az égbe, több, mint a duplájáért is örülhetett az ember, ha sikerült megszereznie. Ismét ugrunk pár évet, amikor is a semmiből megint megjelent több változat, az 056-os, illetve a 037-es vöröscsillagos kivitelben, plusz a 034-es telefonszámos pályaszámmal. Viszont ezek már nem közelítették meg azt a minőséget, amit az első széria képviselt, sok volt a sérült, hiányos modell, a boltban lényegében válogatni kellett, hogy elfogadható példányt vihessen haza az ember. Persze ez csak a külcsíny esetében működött, sok esetben a belsővel is gondok adódtak. Ezek után került bejelentésre a különkiadás, V. korszakos kivitelben, ollós áramszedővel. Számomra az első szériát követő kivitelek nem vágtak profilba, így nem vásároltam belőlük, viszont a különkiadás esetében nem volt ilyen probléma, így meg is vettem, amint a boltba került. A szokásos formátumot követve tehát az új szerzemény adatai:

• V63 021, MÁV

Külső

A külső tekintetében lényegében ugyanaz a színvonal fogadott, amit a netes képek alapján az utóbbi szériák esetében látni lehetett. Sérült, hiányos példányok, boltban történő válogatás megvásárlás előtt, majd reménykedés, hogy nem esik ki egy csontváz odahaza sem. A részletek szépen kidolgozásra kerültek, csakúgy, mint a korábbi szériáknál, ha a sérülésektől eltekintünk, nagyon részletes és filigrán kivitelű modellt tudhatunk magunkénak. Sok az apró, különálló elem, ami továbbra is nagyon meggyőző megjelenést kölcsönöz a modellnek. A mozdony oldalán végigfutó szellőzőrács a mögötte megbújó ablakokkal továbbra is az egyik fénypontja a modellnek, de a mozdony homlokfalának pontos kivitelezése is szemet gyönyörködtető. Az aszimmetrikus forgóvázak nagyon jól modellezik az eredetit, így hála égnek ezek a részletek nem változtak az évek során. Sajnos nem sikerült ekkora figyelmet fordítani az oldalsó szervízajtók felhelyezésekor, ugyanis a légtartályok felőli oldalon fordítva sikerült feltenni az ajtót, ennek a valóságban fordítva, a zsanérokkal a pályaszám felé kellene néznie. A különkiadás ékessége kétségkívül az ollós áramszedő, amely szépen sikerült, filigrán, viszont ennek okán a funkcionalitás korlátozott, nagyon óvatosan kell vele bánni. A gyártónál figyeltek a szedő négypontos rögzítésére, ami eltérés a félpantográfos kivitelhez képest, de nem siklottak el ezen részlet felett, szépen kialakításra kerültek az eltérő rögzítési pontok. Az áramszedő körül található trepnik kialakítása is pontos. Szintén megnyerő részlet az áttört tetőszellőző, annak ellenére, hogy ezen keresztül a digitális panelre látunk rá, géptér imitációt nem készítettek a gyárban.

A külső esetében meg kell említeni a festést és a feliratozást, amely összességében szépen sikerült. A színvilág megfelelő, illik a többi MÁV modell színvilágához és a mozdony által modellezett korszaknak is megfelel. A mozdonyszekrény és az alváz színének átmenetétől eltekintve a kontúrok élesek, nem láthatóak maszkolási hibák, átfolyások, előbbi esetében viszont maszatosnak hat a festés. A feliratok élesek, jól olvashatóak és részletesek.

Belső

A belső tekintetében sajnos szintén ugyanazt a minőséget kaptuk, mint amiről az első széria utáni eresztések esetében lehetett olvasni. A modell ennek megfelelően már PluX22-es foglalattal, gyárilag hangszóró fogadására előkészítve került a boltok polcaira. A mozdony mind a hat tengelye hajtott, ezekből kettő tapadógyűrűvel van ellátva. A modell meglehetősen jelentős önsúlyával együtt ez továbbra is nagyon szép futástulajdonságokat eredményez, csakúgy, mint az első széria esetében. A mozdony által produkált lassúmenet szintén egy kiemelkedő jellemzője a modellnek. Viszont a belső kapcsán egy meglehetősen komoly probléma szériahibának bizonyult, amely legrosszabb esetben a kaszni deformálódásával járó égést/durranást okozhat. A hibára való hajlam első jelei a bizonyos idő után megjelenő rángatózó, nem egyenletes futás jelensége. Ennek orvoslására bizonyos technikák közzétételre kerültek, de ezek alkalmazása még az én esetemben várat magára, ennek okán igyekszem is tartózkodni a modell járatásától, nehogy végzetes probléma történjen.

Futástulajdonságok

Amint azt az előző bejegyzésben megpendítettem, a modell alapvetően nagyon szép futástulajdonságokkal rendelkezik. Nagyon szép lassúmenetet produkál, nagy súlya, a hajtott tengelyek száma és a tapadógyűrűk együttesen tekintélyes vonóerőt biztosítanak a modellnek, így hosszú szerelvényekkel is könnyedén megbirkózik. Tekintettel a mozdony nagy hosszára, illetve a hosszú forgóvázakra, nagyon szűk ívekben nem használható a modell, de véleményem szerint nem is való olyan pályára. Hangdekóder, illetve hangszóró fogadására elő van készítve, a modell megnyerő megjelenését tovább fokozhatjuk például a Digitools által készített hanganyaggal, amely szokás szerint precíz munka eredménye. Megfelelő dekóderbeállításokkal kifejezetten valósághű üzemelést érhetünk el.

Összegzés

Összegezve a fentieket, ha figyelembe vesszük a modell borsos árát, nagyon bosszantóvá válnak a hibák. A csomagolás, illetve szállítás során keletkező sérülések kérdéseket vetnek fel a gyártó minőségellenőrzési folyamatait tekintve, de ez nem újdonság, tekintve, hogy a korábbi eresztések, illetve más, az olasz gyártó által készített modellek esetében is hasonló hibákról lehet értesülni. Természetesen ez nem legitimálja a problémát, csupán felkészíti a vásárlót ezekre a helyzetekre. A nagyobb problémát a tervezési hiba által elméretezett alkatrész által potenciálisan okozott sérülés jelenti, amely valóban felháborító, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a gyártó semmilyen módon nem próbálta kárpótolni a tulajdonosokat, illetve, hogy lényegében nincs alkatrészellátás sem. Aki a vitrinbe szánja a mozdonyt, neki valószínűleg nem jelent problémát az utóbbi sem, neki csupán sok türelemre lesz szüksége a megfelelő, hibátlan példány kiválasztásához. Aki viszont használni is szeretné a modellt, neki sok bosszúságot fog okozni a hiba házilag történő elhárítása internetes fórumok leírásai alapján. Remélhetőleg a végén viszont lesz egy impozáns, gyönyörű mozdonya, amely végre funkcionálisan is hibátlan lehet.

Jelen bejegyzésben egy olyan modell kerül bemutatásra, aminek a megjelenése már nagyon hosszú ideje esedékes volt, de csak az előző évben valósult meg. Az egyik legelterjedtebb magyar dízelmozdonyról van szó, amely szinte bármilyen szerepkörben bevethető, univerzális és a mai napig sokfelé előfordul a nagyvasúton. Formáját tekintve sem egy bonyolult jármű, semmilyen trükkös részlet nem lakozik benne, ami indokolta volna, hogy egészen eddig ne kerüljön a boltok polcaira a 30 éve elkészített Fuggerth mozdony kihívója. Hosszú idő után végre megtört a jég, nem kevés közreműködés és beleölt energia eredményeképpen a cseh MTB megjelentette az M41-es sorozat magas színvonalú, mai elvárásoknak megfelelő modelljét, ezzel véget vetve a Fuggerth egyeduralmának. Nem is volt kérdés, hogy amikor először lehetőség nyílt a mozdonyra történő rendelés leadására, éltem is vele és onnantól kezdve csak várni kellett az időpontot, amikor is a mozdony megérkezik a boltokba. Természetesen nem én voltam az egyetlen, aki így tett, aminek meg is lett az eredménye: az első eresztésből nekem nem jutott, amit először bántam is, főleg, hogy nem volt konkrét ígéret a következő eresztés érkezésének időpontjára. Így hát teltek-múltak a napok, újabb eresztés nem érkezett, helyette viszont érkezett sok, a modellt bemutató bejegyzés az újdonsült tulajdonosok részéről.

Kezdeti problémák

Ezek nagy többségében arról számoltak be, hogy bizony nem sikerült tökéletesen a modell és a külső megjelenés alapján megalkotott igen pozitív előzetes  vélemény hamar az ellenkező irányban kezdett változni, amikor már a játszhatóság és funkcionalitás is képbe került, mint szempont. Az egyik legnagyobb probléma a fények átvilágítása volt, amelynek köszönhetően a homlokfalon található vörös és fehér fények egyidejűleg világítottak, mi több, sok esetben a kaszni is világított a lámpák környékén. Hála égnek viszonylag nagy port kavart a dolog és a probléma visszajutott a gyártóhoz, aki a következő eresztésre már orvosolta is a hibát, ami külön örömöt jelentett számomra, ugyanis ebbe a szórásba már én is befértem és végre kézhez kaphattam a modellt.

Tekintve, hogy egy slágertermékről van szó és már sok idő eltelt a megjelenés óta, számos beszámoló megtalálható róla az interneten, de azért én is szerettem volna leírni a gondolataimat vele kapcsolatban. A szokásos formátumot követve tehát az új beszerzés adatai:

• M41 2182, MÁV

Külső

A modell formavilága, főleg a Fuggerth verzióhoz szokott magyar modellezőközösség számára, nagyon hűen visszaadta az eredeti gép vonásait. A gyártó kisebb kapacitásai ellenére is egy nagyon sok szempontból pontos, élethű modell került elkészítésre, aminek természetesen meg lehet találni a gyenge pontjait, de ez igazán nem von le sokat a modell értékéből. Sok apró részlet került kidolgozásra, ami korábban csak kisszériás átalakítások során került fel az alapmodellre, mint például a mellgerenda sarkainál található fellépők vagy a távvezérlési csatlásfejek. Szintén szép részlet az alsó homlokfényszórók házán található trepni, vagy az áttört szellőzőrács, benne ventillátorokkal. A vezetőfülke is kialakításra került, igaz, ennek a megfelelő színezése elmaradt, ami könnyen orvosolható probléma. A mozdony oldalán található légbeömlő nyílás szintén szépen lett kialakítva, légterelő viszont nem került rá, ami bizonyos korszakban valóban létezett így. A Fuggerth modell egyik nagy hibáját, az ablakok méretét itt a valóságnak megfelelően alakították ki, ami sokat számít az összkép kialakításánál. Az ablaküvegek tiszták, átlátszóak. Szintén kialakításra kerültek a homokolóládák betöltő nyílásai. A forgóváz kialakítása szintén nagyon szép, áttört, nem egybeöntött maszk került felhelyezésre, így növelve a részletgazdagságot és élethűbb megjelenést kínálva. A felfüggesztés és himbák imitációja a Fuggerth-tel ellentétben itt a forgóvázmaszkra került rögzítésre, elősegítve a szűk íveken történő gondtalan elfordulást. A megjelenést követően az egyik problémás pont a forgóváz kapcsán került felfedezésre, ugyanis a pályaszám alapján a gépnek ferderugós forgóvázzal kellene rendelkeznie, míg a modellen állórugós került kialakításra. 

Frissítés: a korábbi írásomat kiegészítendő, hogy a mozdony eredetileg állórugós forgóvázzal rendelkezett, amely az utolsó időkben került kicserélésre ferderugósra, így ez a részlet is a valóságnak megfelelő. A kommentszekcióban olvasható részletes magyarázat képi bizonyítékkokal.

Tekintve, hogy a gépek forgóvázai rendszeresen cserélgetésre kerülnek egy-egy felújítás alkalmával, ez szintén nem egy olyan probléma, ami ellentmondana a valóságnak. A külsőn tovább haladva szintén apró részlet a gázolajtartályokon megtalálható csövek imitációja, ami szintén a kisszériás átalakítások esetében volt korábban megszokott. A gázolajtartályok kapcsán szintén megemlítendő részlet, hogy a valóságnak megfelelően a mozdonyszekrénynél szélesebbek, az alól kismértékben kilógnak, ezáltal tovább növelve a valósághű megjelenést. A mozdony oldalán végigfutó rács szintén a valóságot jól modellező elem, a mozdony közepén található géptérablak kialakítása is pontos. A szemlélődő számára az egyik leghamarabb feltűnő apró részlet az áttört tetőszellőző, amely véleményem szerint nagyon sokat emel a mozdony összképén. A kémény kialakítása talán egy picit elmarad a többi részletnél megszokott minőségtől, de összességében szintén nem zavaró. Szintén sokat emel a mozdony megjelenésén a sok különálló kapaszkodó, a mozdony homlokfalán és a feljáróajtóknál is.

A festés tekintetében már jobban meglátszik, hogy kisebb volumenű gyártó termékével van dolgunk, de a nagy képet nézve itt is kijelenthető, hogy együtt lehet élni ezen problémákkal. Az alváz és a kaszni találkozásának környékén találhatóak átfolyások, maszkolási hibák, egyenetlenségek, de ezek főleg közelről, figyelmesen nézve tűnnek szembe. A színeket tekintve a gyártó jól választotta meg a festéket, jól illik a többi MÁV modell színvilágába. A mozdonyszekrény vörös színe, éppúgy mint a homlokfal sárgája jó árnyalat. A feliratok szépek, élesek, jól olvashatóak és részletesek. Tamponálásra kerültek a homokolóláda nyílásai, az emelési pontok, illetve a súlytábla is. 

Összegezve a külsőt, a modell nagyon jól sikerült, szinte tökéletesen visszaadja a mozdony jellegzetességeit és ehhez megfelelően kiválasztott színvilág társul. Ha figyelembe vesszük a modell árát, nagyon jó ár-érték arányt vélhetünk felfedezni.

Belső

A külső átvizsgálása után folytassuk a modell elemzését a belsővel. A sokat emlegetett Fuggerth modell is digitális panellel rendelkezik, viszont ott a 8 tűs dekóderfoglalat számított alapnak. Az MTB modelljének esetében már PluX22-es foglalat került beépítésre, ennek megfelelően funkciók tekintetében is sokkal változatosabbak a lehetőségek, amelyekkel a gyártó élt is. A digitális panel alatt egy lendkerékkel felszerelt motor található, amely a mozdony önsúlyával együtt egy nagyon jó futástulajdonságokkal rendelkező mozdonyt eredményez. A modell hangdekóder fogadására elő van készítve, így például a Digitools által elkészített Csörgő hang is gond nélkül használható. A dekódernek köszönhetően elérhető a mindkét oldali fülkevilágítás, illetve a gyakori ingavonati üzem miatt mindkét oldalon lehetőség van a fények lekapcsolására, ezáltal valósághűbb üzemet kialakítva. A mozdony nagyon szép lassúmenetet produkál, magabiztosan vontat hosszabb szerelvényeket is és a megfelelő dekóder beállításokkal nagyon realisztikus a pályán.

Nálam a már korábban említett Digitools hangdekóderrel szolgál a gép, ami szerintem egy nagyon jól összerakott hanganyag és a különböző extra hanghatásoknak hála nagyon élethűvé lehet varázsolni a játékot. A kerekek kattogása, illetve a jellegzetes forgóváz nyikorgás nagyon sokat ad a játékélményhez, emellé társul a nagyon tiszta és jó minőségű mozdonyhang.

Az alábbi (sajnos meglehetősen kézből készített jellegű) videón meghallgathatóak utóbbi részletek:

Futástulajdonságok

Mint korábban már említettem, a mozdony nagyon szép lassúmenettel rendelkezik, de emellett tetemes önsúlyának köszönhetően magabiztosan vontat hosszabb szerelvényeket is. Akárcsak a Fuggerth gép esetében, ennek a modellnek is mind a négy tengelye hajtott, és áramszedési problémákkal sem találkoztam még. A forgóváz felfüggesztésének imitációja lehetővé teszi a szűkebb íveken történő használatot is, így egy nagyon jól játszható modell került kifejlesztésre. A mozdony kurzkupplung kinematikával rendelkezik, így közelkapcsolóval  is tudjuk használni, ami ismét csak növeli az összhatást.

Feljavítószett

A megjelenést követő negatív hangok által felfedezett hiányosságok orvoslására idővel megjelentek különböző feljavító készletek, hogy azt a néhány hibát is kiküszöbölhessük, ami a modellen megtalálható. Ilyenek például az oldalsó légbeömlő nyílás légterelője, védőrács a kürtök elé, fellépő az ütközőre és hasonlók. Teljesen jogos a létjogosultságuk, de aki úgy dönt, hogy ezek nélkül szeretné használni a mozdonyát, annak sem kell égbekiáltó problémákkal együtt élnie. Elképzelhető, hogy ez már csak a szokás hatalma, hogy az M41-es modell akkor teljes, ha van hozzá egy feljavító szett.

Zárszó

Végezetül az alábbi galériában meg tudjátok tekinteni azt a pár képet, amit a mozdonyról készítettem. Úgy gondolom, hogy nincs szükség hosszasabb összefoglalóra, ennél jobb M41-es modellt nem hiszem, hogy kaphattunk volna és azt hiszem, nem is lett volna rá szükség, hogy ennél jobb legyen, mert az már a játszhatóság és funkcionalitás rovására ment volna. Én lelkesen várom a következő szériákat, amikkel egyébként nem kapkod a gyártó, azóta egy retró festési változat jelent meg, semmi egyéb. Reméljük, idővel azért ez változni fog.

Hosszabb szünet után ismét egy beszerzés bemutatásával folytatódik a blog. A beszerzést megelőző időben viszonylag sok új példány került a gyűjteményembe a most bemutatandó típusból, de ismét egy új gyártó által kiadott, némileg eltérő verzió került a boltok polcaira, így a vásárlás mellett döntöttem. Egyrészt azért, mert sosem árt egy újabb vagon, hogy még változatosabb vagy több szerelvényt állíthassak össze, másrészről pedig azért, mert egy meghatározó kocsitípusról van szó, amely szinte bármilyen szerelvényben előfordulhat, és a gyártó tendenciája alapján a minőségre sem volt várható túl sok panasz. A most bemutatásra kerülő modell a Piko által nagyjából két évvel ezelőtt kiadott, első eresztésű lengyel gyorsvonati kocsijának modellje. Az azóta eltelt időben kiadásra került több másik pályaszám és első osztályú változat is, ezeket egyelőre nem szereztem be. A bevezetőt követően tehát a jármű adatai a szokásos formában:

• 20-37 161-6, MÁV, Bmo

A típusjel alapján már kitalálhattátok, hogy nem teljesen profilba vágó modellről van szó, ugyanis ez egy IV. korszakos kivitel. A vásárlás idején fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy kiadásra fog-e kerülni V. korszakos verzió vagy nem, így beruháztam erre a járműre azzal a megjegyzéssel, hogy esetlegesen átfestésre fog kerülni. Az eltelt időben kiadásra került több V. korszakos verzió is, ezeket viszont még nem szereztem be és a jelen posztban taglalt modell sorsáról sem döntöttem még. Mindenezek tisztázása után térjünk rá a modell bemutatására.

Csomagolás

A modell a gyártó Expert termékcsaládjába tartozik, ennek megfelelően a csomagoláson is az Expert termékcsalád színvilága köszön vissza. Meglehetősen méretes dobozban kapjuk kézhez a járművet, de a termék stabilan rögzítve van a szokásos átlátszó műanyag csomagolásban. A manapság általánosnak tekinthető fólia segítségével a vagon könnyedén kiemelhető a műanyag tartóból.

Külső

A modell külseje a legszembetűnőbb és a legfontosabb eleme annak a folyamatnak, amely során a modellező megítéli, hogy érdemes-e beruháznia az adott termékre. Jelen esetben a modellezett jármű egy lengyel gyorsvonati személyvagon, amelynek bizonyos jellegzetességei rögtön szemet szúrnak és könnyen megkülönböztethetővé teszi ezen kocsitípust a hasonló, de mégis más gyártmányú személykocsitól. Az egyik ilyen jellegzetesség a nagyméretű, szögletesebb kialakítású ablakok, melyet a gyártó nagyon jól képezett le és arányaiban jól is méretezett. Szintén helyesen van kialakítva a két WC ablak, amely nem a folyosóoldalra került és az NMJ-nél tapasztalt osztatlan ablak hibát sem követték el a német gyárban. A feljáróajtók kapaszkodói a valóságnak megfelelően, mélyedésbe süllyesztve lettek kialakítva és a méretük is megfelelő. A feljáróajtók ablakai is szintén megfelelő méretűek. Leképezésre kerültek a viszonylat táblákat tartó fülek is. A feljáróajtóknál található lépcsők is a valóságnak megfelelő kialakításúak és a forgóvázzal nem akadnak össze. A kocsivégek kialakítása során szintén figyeltek arra, hogy az oldalfal alja nincs egy vonalban a homlokfal aljával a vagon sarkainál, ellentétben például a győri kocsikkal. Szintén jellegzetesség a homlokfalaknál szűkülő kaszni, amely a modellen is megfigyelhető. A homlokfalak kialakítása is a valóságot idézi, a mélyedések kialakítása pontos. A forgóvázak kialakítása szép, részletes, a rendelkezésemre álló fényképek alapján pontos másolat. Az alvázszerelvények tekintetében a folyosóoldali elemek pontosnak tűnnek, de a WC felőli oldalon hiányoznak elemek, ezzel kapcsolatosan elképzelhető, hogy a IV. korszakban ezek még nem voltak felszerelve, ezt alátámasztó fényképem nincsen.

A festés, illetve feliratozás tekintetében a modell szintén nem sikerült rosszul, a IV. korszaknak megfelelő színvilágot a gyártó jól eltalálta, más gyártók modelljeivel harmonizál a vagon, nem üt el a kaszni színe. A pályaszám és kapcsolódó adatok a korszakra jellemző világos feliratokkal kerültek feliratozásra, pozíciójukat tekintve megfelelő elhelyezéssel. A feliratozás részletes, az alvázon és forgóvázakon is megtalálhatóak a feliratok. A vagon oldalfalán végigfutó vastag csík magassága és pozíciója szintén megfelelő. A tető és az oldalfal találkozásánál az átmenet éles, viszont az oldalsó csík esetében a határ nem olyan éles, kicsit maszatos, homályos. A feliratok viszont élesek, olvashatóak, még a kisebb méretű szövegek esetében is.

Belső

A vagon belső berendezéssel felszerelve érkezik, viszont negatívum, hogy nem került kifestésre egyetlen részlet sem a fülkékben, sem a folyosón. A fülkék belseje azonos kialakítással bír, mindkét oldali ülés közepén egy-egy karfa került kiöntésre. A Heris kocsiknál tapasztalt görbe/elcsúszott folyosó/fülke oldalfal problémájával hála égnek itt nem találkoztam. Belső világítással nem rendelkezik a modell.

Futástulajdonságok

A modell jó futástulajdonságokkal rendelkezik, szépen gurul, nem szorul, ívekben sem feszül a forgóváz, illetve a kerekek a kasznihoz. Közelkapcsoló kinematika szintén kialakításra került, amely akadálymentesen, rugalmasan teszi a dolgát a forgóváztól függetlenül. A forgóvázakban egy oldalon szigetelt kerekek találhatóak, így a vagon utólagosan felszerelhető belső világítással, amely akár a gyártó kínálatában szereplő panellel is megoldható.

Összegzés

Összegezve a fentieket, a modell ár-érték arányban elfogadható, egy hasonló kivitelű vagon esetében manapság általános ársávban mozog, amiért egy jól játszható, de mégis részletes, igényes kivitelezésű, strapabíró járművet kaphatunk. A formával, a típusra jellemző jellegzetességekkel a vagon hozza a lengyel kocsik formavilágát és nem lóg ki a szerelvényből, akár más gyártók hasonló típusú kocsijaival is nyugodtan össze lehet sorozni.

A személyes véleményem után pedig következzen pár kép, amik segítségével ti is megtekinthetitek a modellt:

Az utóbbi jónéhány bejegyzésben tettem már említést arról, hogy egy bizonyos modell után kutatva hirdetést adtam fel, amely végül nem ért célba, ennek ellenére mégis sikerült beszereznem a kívánt jármű kicsinyített mását. A részleteket mindezidáig nem fejtettem ki, mert úgy éreztem, hogy több idő szükségeltetik annak megfogalmazásához, mint amennyi az esetek többségében a rendelkezésemre állt. Most viszont nekiláttam, hogy végre megírjam ezen beszerzés részleteit is. Néhány tekintetben az első volt ez a modell számomra, ezeket mindjárt részletesebben is kifejtem. Ahogy azt már említettem, megint egy olyan modellről van szó, amely, amikor még a boltokban is bőven lehetett kapni, nem sarkallott a vásárlásra, viszont ebben az esetben nem azért, mert nem tudtam róla, vagy csak szimplán elkezdtem volna azóta más korszakot gyűjteni, hanem egyszerűen nem győzött meg. Egy új gyártó által kiadott legendás, régóta elérhető modell új változata esetében nem minden esetben egyértelmű (számomra), hogy mit is érezzen az ember. Jelen modell esetében a különbségek szembetűnőek voltak, és nekem az új változat kevésbé adta vissza az eredetit, így úgy döntöttem, hogy nem vásárolok belőle. Teltek, múltak a hónapok, majd az évek, egyre többször jött szembe ez a bizonyos modell és egyre többet gondolkodtam azon, hogy vajon a jó döntést hoztam-e meg, egyre inkább tűnt hitelesebb modellnek az új verzió. Igen ám, de időközben a boltok polcairól elfogytak ezen termékek, és mire elhatároztam magam a beszerzés mellett, már csak egy-két festési variáns volt elérhető, viszont azok nem az általam preferált V. korszakos kivitelben. Így hát kezdődhetett megint a szokásos tortúra, hogy találjak egy megfelelő kivitelű példányt megfelelő állapotban. Nem nagyon jött szembe ilyen hirdetés, viszont a gyártó honlapján még megtaláltam a modellt, a készletnél pedig az "Utolsó példány" felirat díszelgett. A végösszeg pont nem érte el a kedvezményes postázás limitjét, így próbáltam vadászni kollégákat, hogy rendeljünk közösen, és mindenki jól jár. Sajnos ez a próbálkozásom sem járt sikerrel, így maradt a honlap aggódva frissítgetése néhány naponta, figyelve, hogy még megvan-e az az utolsó darab. Aztán egyik nap elhatároztam magam, és feladtam egy hirdetést a modell után kutatva. Nem tolongtak az ajánlatok továbbra sem, így félig reményt vesztve böngészgettem a börze fórumot, hátha találok valami búfelejtő másik modellt, amire elszórhatom a pénzem. Ekkor viszont szembejött egy friss hirdetés, és mit ad Isten, benne megbújva ott figyelt az általam keresett modell, néhány másik érdekes portékával egyetemben. Több se kellett, felkerestem az eladót két hirdetett terméke után érdeklődve, és szerencsémre elég fürge voltam, így az ügymenet végén a birtokomba kerülhetett mindkettő. A most bemutatandó modell mellett a másik jármű már bemutatásra került itt a blogon, tavaly szeptember végén, néhány nappal a beszerzés után született meg róla a bejegyzés, a témája pedig egy termes MÁV CAF Apmz kocsi volt.

A  hosszas bevezetőt követően itt az ideje, hogy megemlítsem, milyen modellről is van szó pontosan. Az új beszerzés az NMJ norvég gyártó modellspecialitása, a NoHAB magyar változatának V. korszakos, narancssárga festésű variánsa lett. Gyárilag digitális, méghozzá hangos változatot sikerült kifognom, lényegében bontatlan, de legalábbis szinte futásmentes példányt kínált az eladó megvételre. Kecsegtetően hangzott, és mint a bevezetőben említettem, ez volt az első mozdonymodellem, amit ha használtan is, de gyárilag szerelt hangdekóderrel együtt szereztem be. Ez, mint azóta kiderült, inkább negatívum, mint pozitívum, de ezt akkor még nem tudtam. (Apró kiegészítés, hogy már vásároltam eleve hangdekóderrel mozdonyt, illetve motorvonatot, de ezek egyedi, kisszériás modellek voltak, így nem számolom a gyári hangos verziók közé.) A szokásos formát követve tehát az új beszerzés adatai:

• M61 020, MÁV.

Mint korábban említettem, az NMJ által megjelentetett NoHAB a Roco uralta magyar piacra érkezett, ahol korábban a Märklin egyszeri kiadású, (emlékeim szerinti) 004-es pályaszámú változata, illetve a Heljan homlokajtós festési variánsa volt még opció (illetve az ősrégi Piko "szemüveges", kétmotoros változata, ha pontosak akarunk lenni). A Roco konstrukciója ekkor már nem volt új, így a norvégok számos tekintetben rájuk tudtak licitálni, ami az én esetemben pont az ellenkező reakciót váltotta ki és a hosszú évek óta a Roco formáján szocializálódott szememnek furcsák voltak az arányok az új, viszont összességében pontosabb változaton. Talán a legszembetűnőbb különbség a lámpák elhelyezéséből, formájából illetve szögéből adódott, ami a mozdony megjelenését alapjaiban határozza meg. A Roco mozdony szemből nézve egy "eltökélt tekintet" érzését kelti, míg az NMJ esetében inkább egy "jámborabb tekintetű" mozdony köszön vissza. Az alábbi képpel megpróbálom szemléltetni, hogy mire gondolok.

Emellett a norvég változaton kialakításra kerültek a magyar sajátosságok is, amelyek az osztrák gyártó modelljéről hiányoztak vagy nem voltak pontosak, így például a "turcsiorron" található fellépő bemélyedések, a szélvédők felett elhelyezkedő kapaszkodók, illetve a tetőn található elemek elrendezése is megfelel a magyar változat kialakításának. A Roco változat esetében a kémények nem egymás mellett, hanem külön tetőpaneleken kerültek megjelenítésre, annak idején a ModellKit által kiadott különkiadások esetében is külön kiemelték az áthelyezett kéményeket, mint elvégzett átalakítást. Szintén nagy hiányosság volt a Roco modell esetében a középső tengely fékrudazata mindkét forgóváz esetében, ezek csak a két szélső tengelynél voltak megtalálhatóak. A technológia fejlődésének köszönhetően a norvég mozdonymodell esetében az oldalsó rácsok is áttörtek, valóságnak jobban megfelelő kialakítást kaptak. Egy nagy és szembeötlő negatívum viszont a pályakotró rossz illeszkedése a kasztnihoz, ami valamiféle rossz tervezés eredménye lehet, ugyanis szinte mindegyik modell, amit láttam, szenved ettől a problémától. Még nem vettem rá magam, hogy utánajárjak, mi okozza ezt a jelenséget, de mindenesetre nagyon zavaró hibáról van szó. Ettől eltekintve a modell kialakítása szép, a formák és az arányok nem bántják a szemet. A szélvédők kialakítása is közelíti a valóságosat, a lekerekítések és a formák látszólag jól lettek leképezve. A légvezetékek kialakítása is megfelel a magyar változatnak, a keresztben elhelyezett vezeték talán a gőzfűtéshez tartozott, ebben nem vagyok teljesen biztos, ha esetleg pontosabb információval rendelkeztek róla, a kommentek között megköszönöm, ha megosztjátok velem.

A formai kialakítások mellett a modell festéséről is ejtsünk néhány szót. A színek jók, a narancssárga illik a többi MÁV-os modell színmintájába, ugyanígy a mellgerenda okkersárgája is megfelelőnek tűnik. Az alváz és pályakotró szürkéje nekem egy picit túl világosnak hat, de ebben nagy volt a szórás, és sokáig nem maradtak ilyen tiszták, így ezt nehéz eldönteni. Összességében az összhatás szerintem jól sikerült, a színek harmonizálnak. Maga a festés minősége nem hibátlan, például a mellgerenda és a kaszni találkozásánál az átmenet meglehetősen csúnya, mintha a maszkolás alá befolyt volna a festék. A feliratozás szép, bár túl sok feliratot nem találunk a modellen, és néhány esetben ezek is picit szőrösnek hatnak. A gyártó lengyel kocsijaival való tapasztalatok alapján már nem lepődik meg az ember, de azért bosszantó dolgok ezek.

A külsőségek után áttérve a beltartalomra, a modell futástulajdonságai jók, a mozdony szépen fut, nem hajlamos a siklásra. Jó áramszedési tulajdonságokkal rendelkezik, és tetemes súllyal rendelkezik, így a tapadással sincsen problémája. A 6-ból 4 tengely hajtott, forgóvázanként a középső tengely szabadon fut, míg forgóvázanként a belső tengelyek bal kereke tapadógyűrűvel van felszerelve. A modell MTC21-es foglalattal rendelkezik, amelybe a gyárban egy ESU LokSound 4.0 hangdekódert illesztettek. A bevezetőben említettem, hogy ez az első gyári hangos modellem, ami utólag negatívummá változott, ugyanis a gyári hangszóró silány minőséget képvisel, így az alapjáratot leszámítva teljesen eltorzul a mozdony hangja, olyan hatást keltve, mintha egy gőzmozdony közlekedne. Ennek orvoslására kollégákkal történő egyeztetés után a hangszóró(k) lecserélését fogom eszközölni, illetve akkor már megfelelő hangvödröt is beépítek a még jobb hangzás érdekében. Úgy látszik, a forrasztgatást és dekóder machinálást a gyári hangos verzió vásárlásával sem tudom elkerülni. Az alábbiakban találtok két videót, amin hallható az eltorzult hang:

Amit még megemlítenék, az a csomagolás, ugyanis a modell meglehetősen színvonalas dobozban érkezik, ami magasabb elvárásokat támaszt a vásárlóban a modellel szemben, ami esetlegesen nem feltétlenül teljesül, gondolok itt például a festési problémákra. A dobozon belül a mozdony műanyag keretben érkezik, amely egy másik műanyag burkolat alatt található, a kiegészítős és egyéb melléklet zacskókat a kettő közötti térben találjuk. Ugyanez volt a helyzet a lengyel kocsiknál is, a színvonalas csomagolás után a minőség alacsonyabb színvonalat képviselt, mint azt az első benyomások alapján vártam volna.

Összességében nem bántam meg, hogy ha késve is, de beszereztem ezt a modellt. Az apró részletek, a sokkal újabb szerszám adta előnyök, illetve a jó futástulajdonságok miatt feledhető bosszúságot okoz a problémás festés például, így véleményem szerint megbecsült tagja lehet bármelyik gyűjteménynek ez a mozdony. Szokás szerint készítettem néhány képet a mozdonyról, melyeket az alábbi galériában tudtok megtekinteni.

Amennyiben tetszett ez a bemutató, vagy esetleg valamit kihagytam, ami érdekelne titeket, netalántán csak megosztanátok a saját tapasztalataitokat, használjátok a komment szekciót. Köszönöm a figyelmeteket!