Az utóbbi jónéhány bejegyzésben tettem már említést arról, hogy egy bizonyos modell után kutatva hirdetést adtam fel, amely végül nem ért célba, ennek ellenére mégis sikerült beszereznem a kívánt jármű kicsinyített mását. A részleteket mindezidáig nem fejtettem ki, mert úgy éreztem, hogy több idő szükségeltetik annak megfogalmazásához, mint amennyi az esetek többségében a rendelkezésemre állt. Most viszont nekiláttam, hogy végre megírjam ezen beszerzés részleteit is. Néhány tekintetben az első volt ez a modell számomra, ezeket mindjárt részletesebben is kifejtem. Ahogy azt már említettem, megint egy olyan modellről van szó, amely, amikor még a boltokban is bőven lehetett kapni, nem sarkallott a vásárlásra, viszont ebben az esetben nem azért, mert nem tudtam róla, vagy csak szimplán elkezdtem volna azóta más korszakot gyűjteni, hanem egyszerűen nem győzött meg. Egy új gyártó által kiadott legendás, régóta elérhető modell új változata esetében nem minden esetben egyértelmű (számomra), hogy mit is érezzen az ember. Jelen modell esetében a különbségek szembetűnőek voltak, és nekem az új változat kevésbé adta vissza az eredetit, így úgy döntöttem, hogy nem vásárolok belőle. Teltek, múltak a hónapok, majd az évek, egyre többször jött szembe ez a bizonyos modell és egyre többet gondolkodtam azon, hogy vajon a jó döntést hoztam-e meg, egyre inkább tűnt hitelesebb modellnek az új verzió. Igen ám, de időközben a boltok polcairól elfogytak ezen termékek, és mire elhatároztam magam a beszerzés mellett, már csak egy-két festési variáns volt elérhető, viszont azok nem az általam preferált V. korszakos kivitelben. Így hát kezdődhetett megint a szokásos tortúra, hogy találjak egy megfelelő kivitelű példányt megfelelő állapotban. Nem nagyon jött szembe ilyen hirdetés, viszont a gyártó honlapján még megtaláltam a modellt, a készletnél pedig az "Utolsó példány" felirat díszelgett. A végösszeg pont nem érte el a kedvezményes postázás limitjét, így próbáltam vadászni kollégákat, hogy rendeljünk közösen, és mindenki jól jár. Sajnos ez a próbálkozásom sem járt sikerrel, így maradt a honlap aggódva frissítgetése néhány naponta, figyelve, hogy még megvan-e az az utolsó darab. Aztán egyik nap elhatároztam magam, és feladtam egy hirdetést a modell után kutatva. Nem tolongtak az ajánlatok továbbra sem, így félig reményt vesztve böngészgettem a börze fórumot, hátha találok valami búfelejtő másik modellt, amire elszórhatom a pénzem. Ekkor viszont szembejött egy friss hirdetés, és mit ad Isten, benne megbújva ott figyelt az általam keresett modell, néhány másik érdekes portékával egyetemben. Több se kellett, felkerestem az eladót két hirdetett terméke után érdeklődve, és szerencsémre elég fürge voltam, így az ügymenet végén a birtokomba kerülhetett mindkettő. A most bemutatandó modell mellett a másik jármű már bemutatásra került itt a blogon, tavaly szeptember végén, néhány nappal a beszerzés után született meg róla a bejegyzés, a témája pedig egy termes MÁV CAF Apmz kocsi volt.

A  hosszas bevezetőt követően itt az ideje, hogy megemlítsem, milyen modellről is van szó pontosan. Az új beszerzés az NMJ norvég gyártó modellspecialitása, a NoHAB magyar változatának V. korszakos, narancssárga festésű variánsa lett. Gyárilag digitális, méghozzá hangos változatot sikerült kifognom, lényegében bontatlan, de legalábbis szinte futásmentes példányt kínált az eladó megvételre. Kecsegtetően hangzott, és mint a bevezetőben említettem, ez volt az első mozdonymodellem, amit ha használtan is, de gyárilag szerelt hangdekóderrel együtt szereztem be. Ez, mint azóta kiderült, inkább negatívum, mint pozitívum, de ezt akkor még nem tudtam. (Apró kiegészítés, hogy már vásároltam eleve hangdekóderrel mozdonyt, illetve motorvonatot, de ezek egyedi, kisszériás modellek voltak, így nem számolom a gyári hangos verziók közé.) A szokásos formát követve tehát az új beszerzés adatai:

• M61 020, MÁV.

Mint korábban említettem, az NMJ által megjelentetett NoHAB a Roco uralta magyar piacra érkezett, ahol korábban a Märklin egyszeri kiadású, (emlékeim szerinti) 004-es pályaszámú változata, illetve a Heljan homlokajtós festési variánsa volt még opció (illetve az ősrégi Piko "szemüveges", kétmotoros változata, ha pontosak akarunk lenni). A Roco konstrukciója ekkor már nem volt új, így a norvégok számos tekintetben rájuk tudtak licitálni, ami az én esetemben pont az ellenkező reakciót váltotta ki és a hosszú évek óta a Roco formáján szocializálódott szememnek furcsák voltak az arányok az új, viszont összességében pontosabb változaton. Talán a legszembetűnőbb különbség a lámpák elhelyezéséből, formájából illetve szögéből adódott, ami a mozdony megjelenését alapjaiban határozza meg. A Roco mozdony szemből nézve egy "eltökélt tekintet" érzését kelti, míg az NMJ esetében inkább egy "jámborabb tekintetű" mozdony köszön vissza. Az alábbi képpel megpróbálom szemléltetni, hogy mire gondolok.

Emellett a norvég változaton kialakításra kerültek a magyar sajátosságok is, amelyek az osztrák gyártó modelljéről hiányoztak vagy nem voltak pontosak, így például a "turcsiorron" található fellépő bemélyedések, a szélvédők felett elhelyezkedő kapaszkodók, illetve a tetőn található elemek elrendezése is megfelel a magyar változat kialakításának. A Roco változat esetében a kémények nem egymás mellett, hanem külön tetőpaneleken kerültek megjelenítésre, annak idején a ModellKit által kiadott különkiadások esetében is külön kiemelték az áthelyezett kéményeket, mint elvégzett átalakítást. Szintén nagy hiányosság volt a Roco modell esetében a középső tengely fékrudazata mindkét forgóváz esetében, ezek csak a két szélső tengelynél voltak megtalálhatóak. A technológia fejlődésének köszönhetően a norvég mozdonymodell esetében az oldalsó rácsok is áttörtek, valóságnak jobban megfelelő kialakítást kaptak. Egy nagy és szembeötlő negatívum viszont a pályakotró rossz illeszkedése a kasztnihoz, ami valamiféle rossz tervezés eredménye lehet, ugyanis szinte mindegyik modell, amit láttam, szenved ettől a problémától. Még nem vettem rá magam, hogy utánajárjak, mi okozza ezt a jelenséget, de mindenesetre nagyon zavaró hibáról van szó. Ettől eltekintve a modell kialakítása szép, a formák és az arányok nem bántják a szemet. A szélvédők kialakítása is közelíti a valóságosat, a lekerekítések és a formák látszólag jól lettek leképezve. A légvezetékek kialakítása is megfelel a magyar változatnak, a keresztben elhelyezett vezeték talán a gőzfűtéshez tartozott, ebben nem vagyok teljesen biztos, ha esetleg pontosabb információval rendelkeztek róla, a kommentek között megköszönöm, ha megosztjátok velem.

A formai kialakítások mellett a modell festéséről is ejtsünk néhány szót. A színek jók, a narancssárga illik a többi MÁV-os modell színmintájába, ugyanígy a mellgerenda okkersárgája is megfelelőnek tűnik. Az alváz és pályakotró szürkéje nekem egy picit túl világosnak hat, de ebben nagy volt a szórás, és sokáig nem maradtak ilyen tiszták, így ezt nehéz eldönteni. Összességében az összhatás szerintem jól sikerült, a színek harmonizálnak. Maga a festés minősége nem hibátlan, például a mellgerenda és a kaszni találkozásánál az átmenet meglehetősen csúnya, mintha a maszkolás alá befolyt volna a festék. A feliratozás szép, bár túl sok feliratot nem találunk a modellen, és néhány esetben ezek is picit szőrösnek hatnak. A gyártó lengyel kocsijaival való tapasztalatok alapján már nem lepődik meg az ember, de azért bosszantó dolgok ezek.

A külsőségek után áttérve a beltartalomra, a modell futástulajdonságai jók, a mozdony szépen fut, nem hajlamos a siklásra. Jó áramszedési tulajdonságokkal rendelkezik, és tetemes súllyal rendelkezik, így a tapadással sincsen problémája. A 6-ból 4 tengely hajtott, forgóvázanként a középső tengely szabadon fut, míg forgóvázanként a belső tengelyek bal kereke tapadógyűrűvel van felszerelve. A modell MTC21-es foglalattal rendelkezik, amelybe a gyárban egy ESU LokSound 4.0 hangdekódert illesztettek. A bevezetőben említettem, hogy ez az első gyári hangos modellem, ami utólag negatívummá változott, ugyanis a gyári hangszóró silány minőséget képvisel, így az alapjáratot leszámítva teljesen eltorzul a mozdony hangja, olyan hatást keltve, mintha egy gőzmozdony közlekedne. Ennek orvoslására kollégákkal történő egyeztetés után a hangszóró(k) lecserélését fogom eszközölni, illetve akkor már megfelelő hangvödröt is beépítek a még jobb hangzás érdekében. Úgy látszik, a forrasztgatást és dekóder machinálást a gyári hangos verzió vásárlásával sem tudom elkerülni. Az alábbiakban találtok két videót, amin hallható az eltorzult hang:

Amit még megemlítenék, az a csomagolás, ugyanis a modell meglehetősen színvonalas dobozban érkezik, ami magasabb elvárásokat támaszt a vásárlóban a modellel szemben, ami esetlegesen nem feltétlenül teljesül, gondolok itt például a festési problémákra. A dobozon belül a mozdony műanyag keretben érkezik, amely egy másik műanyag burkolat alatt található, a kiegészítős és egyéb melléklet zacskókat a kettő közötti térben találjuk. Ugyanez volt a helyzet a lengyel kocsiknál is, a színvonalas csomagolás után a minőség alacsonyabb színvonalat képviselt, mint azt az első benyomások alapján vártam volna.

Összességében nem bántam meg, hogy ha késve is, de beszereztem ezt a modellt. Az apró részletek, a sokkal újabb szerszám adta előnyök, illetve a jó futástulajdonságok miatt feledhető bosszúságot okoz a problémás festés például, így véleményem szerint megbecsült tagja lehet bármelyik gyűjteménynek ez a mozdony. Szokás szerint készítettem néhány képet a mozdonyról, melyeket az alábbi galériában tudtok megtekinteni.

Amennyiben tetszett ez a bemutató, vagy esetleg valamit kihagytam, ami érdekelne titeket, netalántán csak megosztanátok a saját tapasztalataitokat, használjátok a komment szekciót. Köszönöm a figyelmeteket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.