Az előző bejegyzésben kifejtettem abbéli meglátásomat, hogy az utóbbi években a gyártók előszeretettel dobnak piacra vagonszetteket, sok esetben egy neves szerelvény kicsinyített mását képező vagonokból kiállított szerelvényeket önálló vagonok helyett, illetve, hogy ez afféle trendnek mutatkozik. Az akkor bemutatott szett mellett példának felhoztam az ACME-t, aki annak idején az IC kocsikat szintén -csak és kizárólag- szettben jelentette meg, darabonként nem. Jelen bejegyzésben szintén e gyártó termékével fogunk foglalkozni, de nem a korábban említett -és egyébként külön posztban is már bemutatott- kétdarabos IC kocsi szettel, hanem a nagyjából egy évvel ezelőtt megjelentetett hármas vagonszettel. A szett nem egy neves szerelvény vagonjait tartalmazza, csupán a gyártó által korábban kiadott két IC kocsit, amihez hozzátoldottak egy étkezőkocsit, ami számomra a szett lelkét -és az okot a vásárlásra- jelentette. A szokásos formát követve a szettben található vagonok adatai:

• 10-67 013-4, Ap, MÁV
• 20-67 044-7, Bp, MÁV
• 88-81 008-2, WRm, MÁV.

A szett V-VI. korszakosként van megjelölve, a régi piktogramok és feliratok szerepelnek rajtuk, így az általam gyűjtött korszakba csont nélkül passzolnak. Szintén örömhír, hogy a korábban kiadott IC szetthez képest eltérő pályaszámokat kaptak az első- és másodosztályú vagonok, illetve a régebbi kiadású Sachsenmodelle WRm étkező pályaszámát sem sikerült kiválasztaniuk az olaszoknak.

Csomagolás

A csomagolás az olasz gyártónál megszokott, keményfedeles karton doboz, piros alapszínnel és sötétszürke vonallal. Semmi utalás a szettben található modellekre, sem egy vázlati rajz, sem egy látványterv, meglehetősen puritán, viszont strapabíró. A dobozfedelet leemelve elénk tárul a három vagon, hungarocellbe fektetve, műanyagfóliával bebugyolálva a könnyebb kiemelhetőség kedvéért. Hézagolónak a gyártónál megszokott habszerű anyagot alkalmazták. A vagonokhoz tartozó, külön felszerelhető kiegészítőket jelen esetben is külön kis zacskóban találjuk. Szintén mellékeltek egy tájékoztató lapot, amin magyarul is megtalálhatóak az információk. Érdekesség, hogy a dobozban a MÁV vagonokhoz tartozó mellett egy CD/ZSSK -köztük poggyászteres- vagonokhoz tartozó leírás is van, viszont az étkezővagonhoz nem tartozik ilyen.

Külső

 A modellek külsejét ismét külön-külön tárgyalnám, de a festés és feliratozás témaköréről talán érdemesebb egyben beszélni. A vagonok színe a gyártótól megszokottan jó, mind a kocsiszekrény, mind a tető és az oldalsáv megfelelő árnyalatú, jól illik a többi vagonhoz. Az átmenetek szépek, élesek a kontúrok, nincsenek maszatolások. A feliratok részletesek és élesek, jól olvashatóak. Az oldalsó sávban található Intercity feliratok helye nem pontos, illetve a másodosztályú vagon esetében az önálló kocsiosztály jelölés is rossz helyen van. Az étkezővagon piktogramjai túl magasan vannak, és az ablakok fölötti feliratok sorrendje sem megfelelő. Intercity feliratos eredetiről nem találtam képet, de az Utasellátó feliratot is hiányolom a vastagcsíkból. Ez utóbbi kocsi esetében a tető sötétebb szürke színt kapott, ami szintén megfelel a valóságnak.

19-41, Ap

Az olasz gyártó korábbi kiadású szettjéhez képest az első és a másodosztályú kocsi más kivitelben került kiadásra, ugyanis korábban végig nyitható ablakok voltak, a jelen szettben található vagonok már teli ablakokkal is rendelkeznek. Az elsőosztályú kocsi esetében ennek a kivitele a valóságnak megfelelő, pontos az ablakok darabszáma, illetve azok típusa is helyes. Az alvázszerelvények részletesek, de nem hiánytalanok. A forgóváz szintén közelíti az igazit, de találhatóak eltérések rajta. A tetőszellőzők helyei és kialakítása megfelelőek.

20-41, Bp

 A másodosztályú kocsi esetében is igaz, hogy a korábbi kiadáshoz képest eltérő ablakkiosztással érkezett. Az Intercity felirat szintén rossz helyen van, míg a MÁV felirat jó helyen van, de a felette levő ablak kivitele nem megfelelő. Emellett az ablakok kiosztása sem tűnik megfelelőnek, ami magyarázhatja a hibás felirat pozíciót. A tetőszellőzők elhelyezése és mennyisége nem pontos, az alvázszerelvények és a forgóvázak esetében pedig az elsőosztályú kocsinál írt problémák ugyanúgy helytállóak.

88-81, WRm

 A szett legkülönlegesebb darabja kétségkívül az étkezővagon, és számomra kifejezetten különlegesnek számít, ugyanis ez a kedvenc vagontípusom. A különleges személyszállító vagonok valamiért izgatják a fantáziámat és közülük a WRm kiemelkedik. Nehéz meghatározni, hogy miért, talán a 26,5 méteres hossza, vagy az egyedi ablakkiosztása az oka, de mindenesetre már a kezdetektől fogva kedves ez a vagon a szívemnek. Ez volt a fő motiváció a szett megvásárlására is, ugyanis eddig csak a korábban már említett Sachsenmodelle változattal rendelkeztem és szerettem volna egy részletgazdagabb példányt is magaménak tudni. Sajnos a szett beszerzése után az örömöm nem volt felhőtlen, ugyanis az olasz gyártónál nem sikerült tökéletesen az étkezőkocsit lemodellezni. Korábban említettem, hogy a piktogramok nem jó helyen vannak, de ezen kívül a tetőszellőzők is elnagyolva kerültek kialakításra. A folyosó felőli oldalon egyáltalán nincsenek szellőzők, míg az igazin hat is található, a konyha felőli oldalon ugyan van néhány, de rossz oldalon és rossz helyen. Az ablakok száma és kiosztása a valóságnak megfelelő. A konyhánál található egyedüli ablak szintén jó helyen van. A feljáróajtók ablakai ennél a gyártónál sem megfelelő méretűek, ez általános problémának tűnik. Az alvázszerelvények kialakítása pontosnak tűnik, minden elem megtalálható a modellen és a helyük is megfelelő. A kocsivégeken található fellépők és kapaszkodók kialakítása is valósághű. A vagon formája is pontos, megfelel az igazinak, az IC kocsikétól eltérő. A forgóváz kialakítása is helyes, ugyanaz a kialakítás, ami az IC kocsik alatt is van, de ezek a valóságban is eltérnek. Feltételezhetően a gyártó nem akart energiát fordítani az IC kocsik alá való pontos forgóvázmaszk kialakításával, így ugyanazt használta azoknál a kocsiknál is, mint ennél.

Belső

 A vagonok belső berendezéssel rendelkeznek, viszont belső világítás ezekben sincsen, habár elő vannak készítve azok fogadására. Az étkező kocsi belsője részletes kialakítású, az elrendezés az eredetivel megegyezően aszimmetrikus. A belső kifestve került beépítésre, így nem a fröccsöntött anyagszín látszik az ablakokon benézve, ami sokban emeli a kocsi megjelenését. A konyha ablakain rácsozás is kialakításra került, ami szintén részletgazdagabbá teszi a vagon megjelenését, habár ez az elem nem minden kocsiban volt megtalálható. A másodosztályú kocsi esetében a belső szürke, egyszínű, egyedül az asztalok fehérje tűnik ki az ablakokon betekintve. Ugyanez igaz az elsőosztályú kocsi esetében, viszont utóbbi esetében az aszimmetrikus belső kialakítás szintén helyes.

Futástulajdonságok

 Sajnos a futástulajdonságok témakörénél nem kifejezetten a pozitív hangnem a mérvadó, ugyanis meglehetősen problémás a szett ezen a ponton, ami alapvetően elég nagy baj, ugyanis ez lenne a modellek fő funkciója, már amennyiben valaki nem csak a vitrinbe szánja őket. Az olasz gyártó esetében többször előfordult már, hogy a részletesség és a valósághoz való minél jobb közelítés a használhatóság rovására ment. Sajnos ezen szett esetében is hasonlóan alakult a dolog, a nagyon szép és részletes kivitelezés, illetve a hibás tervezés ötvözetének eredményeképpen az étkezőkocsi tengelyei szorulnak, ennek megfelelően csak rövid távon gurulnak maguktól, hamar lefékeznek. Még érdekesebb a jelenségben, hogy az egyik irányban erősebb a hatás, mint a másikban. Az IC kocsik esetében ez nem jelentős, de összességében ezek sem gurulnak nagyon hosszan, az átlagtól elmaradnak. Másik fájó pont, hogy az olasz gyártó modelljeihez általában hasonlóan, a Roco kurzkupplungot nemigazán kedvelik, ezekkel használva a vagonokat a siklás illetve megszorulás gyakori jelenség. Kengyeles kapcsolóval pedig kiábrándítóan néz ki egy szerelvény, főleg, ha figyelembe vesszük a vagonok részletgazdag megjelenését.

Összegzés

Összességében hiánypótló szettről beszélhetünk, ugyanis a 2. generációs IC kocsikat az ACME-n kívül másik gyártó még nem hozta ki, és a magyar vasúton meghatározó szereplő ez a kocsitípus, így bármilyen terepasztalon van létjogosultsága egy ilyen szerelvénynek. A vagonok kivitele nagyon szép, viszont nem hibátlan, és a használhatóság sem problémamentes. Ezek viszont kalkulálható dolgok, ugyanis ettől a gyártótól nem szokatlan ez. Maga a szett ára meglehetősen magas, főleg a hibák fényében, de hiánypótló modellekről van szó, így mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez belefér-e. Számomra kötelező beszerzés volt az étkezővagon miatt, összességében nem is bántam meg, de az örömöm nem felhőtlen. 

Végezetül az alábbi galériát ajánlom, ahol meg tudjátok nézni a szettről készített képeimet:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.