Az előző posztban már említettem, hogy egy új jövevény bemutatása lesz a következő bejegyzés a blogomon. A találgatásokra való tekintettel a szóba jöhető modellek körét is leszűkítettem, mivel megpendítettem, hogy egy négytengelyes Ganz dízelgépről van szó. Ebben a posztban kiderül a mozdony kiléte, sőt, igazából a címből már ki is derült, de azért leírom ismét, hogy egy Púpos került a gyűjteményembe, hosszú idő és várakozás után. Előszónak egy kis történelem következzék, csak hogy teljes legyen a történet.

Gondolom az igényemet a modellre nem kell túlságosan részletezni, a Púpos egy nagyon jellegzetes magyar tolatógép, így lényegében bármelyik magyar témájú gyűjteményben helye van. A 90-es években sokkal szignifikánsabb volt a jelenlétük, mint manapság, így aztán nekem végképp kötelező darabnak számított. Még ha nem is lett volna így, akkor is beszereztem volna egyet, ugyanis nagy kedvencem a gép. A formája, a jellegzetes megjelenése, és főleg a hangja, amik miatt én nagy rajongója vagyok a sorozatnak. Régebben sokat járt felénk Púpos, még abban az időben, amikor Szergej volt a tolatós gépünk, így a modell eredetije is ez alapján került kiválasztásra. Aztán idővel a Púpost felváltotta a remot Dácsiák időszaka, a tartalék tolatós Szergejt is átállomásították máshova, majd később remotorizálták is sajnos, onnantól kezdve már csak ritkán találkoztam M40-essel. Aztán a fürdősvonatokat is ilyen masinák húzták az 5-ös vonalon, így ott megint volt szerencsém hozzájuk. Később a közelben felhúztak egy új ipari csarnokot, ahova vaslemez tekercs szállítmányok jöttek-mentek, és néhanapján ismét Púpost osztottak rá, néha MÁV, néha GySEV változatot, így ekkor megint csodálhattam ezen gépeket. Ezzel a kis történelmi háttérrel indultam neki a feladatnak, hogy kerítsek egy M40-est a gyűjteményembe.

A Púpos modell tekintetében sokat változott a helyzet korábbhoz képest. Eleinte, amikor még csak ábránd volt egy ilyen modell beújítása, főként a Deák-féle, illetve a DOM Modells-féle Púpos modell volt a piacon. A Deák gép torzított hossza miatt sosem volt igazi vágyam, de az akkori kívánságlistámon csak kapott egy helyet. Aztán teltek múltak az évek, megjelent a piacon a Limit féle - nagyon patent - modell, de hát sajnos eléggé elérhetetlen ára volt az én pénztárcámnak, így az megint nem realizálódott valós igényként. Egyik ismerősöm révén tudomást szereztem egy másik kisszériás gyártóról, aki nagyon jó minőségben készít Púpos modellt, elérhető áron. Kaptam képeket a srác gépéről, és meggyőzőnek találtam a modellt, így felkerült a listámra, mint potenciális Púpos forrás.:) Sajnos aztán nem jutottam oda egy ideig, hogy előrébb haladjon a projekt, így eltelt néhány év, míg végül 2016 kora tavaszán megrendeltem a modellemet, amit végül egy szűk másfél éves várakozás után 2017 nyarán vehettem át. Azt kell, hogy mondjam, hogy megérte a várakozást a modell!

A szokásos formát követve tehát a modell pályaszáma:

• M40 232, MÁV

Mindenek előtt szeretném bemutatni a modell készítőjét, akit valószínűleg már mindenki ismer valamilyen formában, fórumról, Facebook csoportból, börzéről, vasútmodell kiállításról. Komócsin Imre a modell gyártója, a Púposok nagy szakértője, és a kisszériás rézmodellek atyja. Bátran ajánlom bárkinek, aki kiváló minőségű magyar rézmodellt szeretne vásárolni!

A modell bemutatását a külsejével kezdem. A festés nagyon jó minőségű, vékony rétegben lett felhordva, nem tömíti el az apró részleteket, a finom maratásokat a paneleken. A feliratozás szintén nagyon jó minőségű, nem látszik sehol a körvonal, élesek és pontosak a feliratok. A mozdony színe is nagyon jól el van találva, mind a kaszni, mind az alváz színe illeszkedik a többi modell színvilágába (bár ha ez még nem is lenne így, az se lenne hátrány, a valóságban is teljesen össze-vissza festések voltak, vannak manapság is). A kidolgozás is nagyon jó minőségű, számos apró, filigrán részlet megtalálható a modellen. A kémények, géptérajtók, fellépők rézmaratott alkatrészek, mint ahogy a korlátok is. Maga az egész modell egyébként rézből készült, így megfelelő súlya is van. Az arányok nagyon jók, véleményem szerint nagyon jól visszaadja a jellegzetes formát.

A modell szemléjét tovább folytatva a belső sem okoz csalódást. A hajtás Roco alapra épül, de egyedileg van átalakítva, hogy bele lehessen passzintani a Púpos kaszniba. A belső felépítés nincs túlbonyolítva, de tökéletesen kielégíti az igényeket, digitálisan előkészített a gép. 8 tűs dekóderaljzat található a panelen, így ilyet tettem bele. Szintén alkalmas hangdekóder fogadására, amelyből én DigiTools gyártmányút használok, hozzá az eredetiről rögzített hanganyaggal. A hatás egészen elképesztő, iszonyatosan jó hallgatni a Púpos duruzsolását a lakásban, nagyon jó minőségű a hanganyag, ezt ismét csak ajánlani tudom. A motorja Roco, a forgóváz is Roco alapú, így a hajtással sincsen semmi probléma. Nagyon szép menettulajdonságokkal rendelkezik, szép lassúmenetet produkál, és hosszabb szerelvényt is könnyedén elhúz. Cserélhető kinematikás a gépezet, így a kedvünkre való kapcsolót használhatjuk a modellen. A világítás is szépen működik, nem villog, és ez viszont egyedi megoldás. A fülke belseje nincs kidolgozva, mivel a mozdony formájából adódóan egyedül itt férnek el az elektronikai részek, de véleményem szerint ez egy nagyon apró kompromisszum, ha egyáltalán annak számít.

A csomagolás szintén külön kiemelendő, nagyon szép fadobozban érkezik a modell, amiben szépen kialakított hungarocell bélésben lakik a gép. A modellhez illő csomagolás, nekem nagyon szimpatikus megoldás!

Készítettem néhány képet a modellről, amelyet az alábbi galériában tekinthettek meg:

Az alábbiakban egy videót is megtekinthettek a modellről működés közben, hanggal:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.