Mint az előző bejegyzésemben említettem, sajnos nem sikerült tartanom a beszerzések bemutatásával az időrendi sorrendet, így a most következő újdonság az előző posztban bemutatott MÁV CAF hálókocsi előtt került a gyűjteménybe. Ez a beszerzés nagyjából a tavalyi év augusztusának első felében történt, nem sokkal azután, hogy a modell megjelent. Eleinte valahogy nem is keltette fel a figyelmemet különösebben az újdonságkatalógusban, de amikor elkezdett felbolydulni az internetes fórum a megjelenés közeledtével, egyre inkább felerősödött a vágy, hogy én is beszerezzek egyet. Így végül, amikor már ott volt a boltok polcain, nem gondolkoztam tovább, és elhoztam egyet. Mint kiderült, már egészen az utolsó darabok közül sikerült egyet elcsípni, amin meglepődtem, ugyanis nem telt el sok idő még akkor a megjelenés óta. Mindenesetre, lényeg a lényeg, hogy sikerült beszereznem. A szokásos formátumnak megfelelően tehát ebben a posztban bemutatandó modell:

• M62 129, MÁV.

A modell a Roco gyár terméke, ennek megfelelően nem sokban különbözik a belseje a korábbi kiadásoktól, de azért kicsit haladtak a korral az elektronikát tekintve. Plux22 csatlakozóval szerelték fel a panelt, amelyhez kettő darab különálló hangszóró csatlakoztatható, így biztosítva a jobb hanghatást. Őszintén megmondva, a magam részéről én nem értem, miért került ilyen csatlakozó a modellbe, ugyanis a lehetőség nincsen kihasználva, nincsen teleaggatva a jármű mindenféle extra funkcióval, mint például a Piko újdonsága. Nincs vezérállás világítás, nincsenek külön kapcsolható homlokfények, nincs tolatófény, szóval ez azért egy kihagyott helyzetnek számít az én olvasatomban. Olyan sok energiát nem akartak belefektetni az új kiadásba, inkább csak egy újabb festési variánst akartak piacra dobni. Viszont azt meg kell mondani, hogy az árát meglehetősen barátságosra szabták, teljesen meg is lepődtem rajta. Elképzelhető, hogy emiatt is fogyott el olyan hamar a készlet a boltokból.

Visszatérve, a modell futásával, menettulajdonságaival kapcsolatosan továbbra sem találtam kifogásolnivalót, a régi kiadás megbízhatóságát hála égnek megörökölte. A mozdony súlya is maradt a már ismert, aminek köszönhetően a tapadással sincsen probléma. Illik a robusztus megjelenéshez, mintha kicsit a szovjet őserőt is sikerült volna valahogy belemodellezniük a gyárban. A lassúmenet szép és egyenletes, koszosabb pályán is akadásmentesen mozog, így előszeretettel fogom használni a társával együtt pályabejáratási feladatokra.

Térjünk át a külsőségekre. A modell festése szépre sikerült, a színek véleményem szerint jól lettek kiválasztva, nagyjából a '90-es évek elejére datálható a mozdony által modellezett festési variáns. A vörös csillag helye még megvan, de már feketére van festve. A narancsos árnyalatú kasznihoz világosszürkére festett alváz és szoknya párosul, ami kifejezetten jellemző volt a fent említett időszakban. Őszintén megmondom, nem tudom, mi alapján választották ezt a pályaszámot, valószínűleg csak találomra ráböktek egy számra, amihez a kasznin nem kellett módosítani, de igazából nincsen semmi problémám vele. Kicsit vegyes érzéseim vannak afelől, hogy nem a 138-asat választották, ha már ilyen közel voltak hozzá. Egy felől örülök, mert így ha egyszer rászánom magam, lemodellezhetem egy egyedi pályaszámú gépként (nem teljesen egyedi, ismerek egy nagyon élethűen elkészített 138-as modellt, de legalább nem sorozatpéldány lenne), másfelől viszont szomorú vagyok, hogy még mindig nincs a gyűjteményemben a 138-as.

Mindenesetre, mint említettem, a kaszni egy az egyben megegyezik a korábbi kiadásokkal, nincsen rajta semmi változtatás, de igazából sok kifogásolnivaló nincs is rajta, így én inkább örülök, hogy nem rontották el sehol. A feliratozás szintén jól sikerült, a feliratok szépek és sok van belőlük, hála égnek nem spóroltak velük. Szintén egy plusz pont, hogy a forgóvázon vörösre pingálták a csavarfejeket, ami egy kis extrát ad a megjelenéshez. A forgóvázon picit javítottak, a fékhengerekhez vezető vezetékeket különálló elemként dolgozták ki. Minden bizonnyal elbírna egy kis koszolást jármű, amitől sokkal élethűbben nézne ki, de egyelőre nem szántam el magam erre a lépésre.

Az élmény teljessé tételéhez Digitools hangdekóderrel töltöttem meg a dekóder foglalatot, ami ismét egy jó döntésnek bizonyult. A már korábban említett dupla hangszóróval meglehetősen jól szól a mozdony, a dekóder pedig a már megszokott extra funkciókat készségesen szolgáltatja, így nem is volt kérdés, hogy mit válasszak bele.

Összegzésképpen, én meg vagyok elégedve a beszerzéssel, a már korábban dicsőített olcsóbb árfekvés és a modell által nyújtott teljesítmény jó párost ad, mindenképpen csak buzdítani tudom azokat, akik gondolkoznak a vásárláson (ha még elérhető). Az pedig, hogy a '90-es évek tematikájába tökéletesen beleillik, csak hab a tortán.

Az alábbi galériában találhattok pár képet a mozdonyról, nézegessétek (a sárgás képek csak még jobban visszaadják a '90-es évek hangulatát, remélem) :

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.