Ismét hosszabb kihagyás után jelentkezem néhány újdonsággal. Ezúttal pár darab közúti járművel bővült a gyűjteményem, amelyeket viszonylagos hirtelen felindulásból vásároltam meg. A ModellKit hírleveleit nézegettem, amikor megláttam pár járgányt, ami jól passzolt az általam gyűjtött korszakba és elég elterjedtnek számított akkoriban ahhoz, hogy ne hiányozhasson egy ilyen gyűjteményből. A végső lökést mégsem ezek adták meg, hanem egy nyergesvontatós szerelvény, amely még csak nem is kifejezetten magyar vonatkozású.

Az utóbbi időben ugyanis elkezdtem autentikus kamionokat gyűjteni a RoLa szerelvényemre, amelyek leválthatták végre a főként reklámmatricás kamionokat, amikkel korábban töltöttem meg a szerelvényt. Ezek a kamionok főleg Mercedes-Benz SK 1844 típusúak, ugyanis ez korszakban egész jól passzol és jól is néz ki. A fentiekben említett hírlevelek között jött szembe egy új kiadású Herpa Mercedes, nyergesvontatós kivitelben, a csehszlovák CSAD vállalat fényezését viselve. Első látásra megragadott, a színvilág is jól illik a járműhöz, plusz a típus is kedves számomra, így végül ez volt az, ami elindított a bolt felé.

A boltban végül a kamion mellett a korábban említett közúti járműveket is szerettem volna megvásárolni, de itt egy pici problémába ütköztem, az egyik példány ugyanis nem volt már elérhető, a következő szállítmányra várni kellett pár napot. Miután megérkezett a rendelt járgány, ismét ellátogattam a boltba, de előtte megint átfutottam az új hírlevelet, ahol megint megláttam egy járművet, ami illett a többi mellé, így végül ezt is elhoztam a rendelt autóval együtt.

Így végül az újonnan beszerzett közúti járművek a következőek lettek:

• két Busch gyártmányú Trabant P601, kombi kivitelben, egy fehér színű, piros tetővel, és egy szürke, fehér tetővel,
• egy darab Herpa gyártmányú Wartburg 353,
• egy darab Brekina gyártmányú Lada Niva,
• és egy darab Herpa gyártmányú Mercedes Benz NG nyergesvontatós szerelvény, CSAD festésben.

Igazából mindegyik modell nagyon jól sikerült, a Trabant és a Wartburg is teljesen jól eltalált forma, szép részletes kidolgozás, és a festés minősége is jó, szépek a kontúrok az apró részleteknél. Érdekesség a Wartburg esetében, hogy visszapillantó tükör csak az egyik oldalra került. Egyetlen negatívum, hogy az egyik Trabi első kereke valamiért laza és könnyen lejár, de ezt egy pötty ragasztó könnyen orvosolni tudja.

A Lada Niva kidolgozása még ennél is magasabb fokú, csomó apró részlet megtalálható rajta, ami sokat emel a megjelenésén. A lökhárítók is külön elemként, picit kiemelkednek a kaszniból, ehhez jön hozzá a filigrán, krómozott hatású visszapillantó tükör, illetve az egyes kerekek mögött található sárfogó gumi imitációja. A lámpák is szépen kidolgozottak, plusz a festés is jól sikerült.

A Mercedes-Benz kamion szintén hozza a megszokott Herpa kamion színvonalat, mellékelve apró kiegészítők találhatók hozzá, amelyekkel tovább cicomázhatjuk. A félpótkocsi a szokásos módszerrel leakasztható, illetve a ponyvaimitáció is leemelhető, ezáltal egy nyitott félpótkocsit kaphatunk, ha valamiért a ponyvával nem szimpatizálunk.

Hosszú ideje érik már ennek a posztnak is a megírása, de valahogy csak most jutottam el oda, hogy anyagot készítsek róla. A bejegyzés témája a Digitools és a Posch modell közös gyermekeként megszületett Fuggerth V43 feljavító készlet. Az M41-hez készített hasonló készlet mintájára készült, új vezetőállást, fényforrásokat és elektronikát tartalmaz, Plux 22-es foglalattal. A feljavító készleten kívül egy Digitools hangdekódert is beépítettem, így a korábbi hajtás hézagolásos feljavítással együtt mondhatni, hogy a paletta felső részébe került a modell, ha a Szili univerzumot tekintjük. A készletből kétféle variáns volt elérhető, viszont manapság már csak a Plux22 változat maradt meg, de úgy gondolom, ezzel senki se kerül hátrányos helyzetbe. A vezetőfülke imitáció kétféle festésben kérhető, az általam választott zöld mellett az okkersárga/bézs változat is beszerezhető. A feljavító készlet az eredeti, szimpla lámpás kivitelhez készült, így a zárlámpás, főjavított gépek modelljeihez nem passzol. A fényforrások tekintetében egy-egy led gondoskodik a három fényszóró működéséről, illetve egy negyedik a fülkevilágításhoz szolgáltatja a lumeneket. A felső, távolsági fényszóró külön kapcsolható, illetve tolatómódba váltáskor automatikusan a menetirány szerinti jobb fényforrás világít csak (emellett a modell csökkentett sebességértékeket kap).

A feljavító készlet által kínált funkciók a gyári beállítások szerint:

• F1 - mozdony feszültség alá helyezése
• F2 - hosszú kürt
• F3 - rövid kürt
• F4 - üres
• F5 - távolsági fény
• F6 - tolató mód
• F7 - légsűrítő
• F8 - szellőző
• F9 - hangerő
• F10 - légvezetékek szétakasztása
• F11 - levegő kiengedése
• F12 - kerékcsikorgás (?)
• F13 - hangosbemondás (személyvonat)
• F14 - egyik oldali fényforrások tiltása/engedélyezése
• F15 - hangosbemondás (személyvonat 2)
• F16 - másik oldali fényforrások tiltása/engedélyezése
• F17 - egyik oldali vezetőfülke világítás
• F18 - hangosbemondás (gyorsvonat)
• F19 - másik oldali vezetőfülke világítás
• F20 - motor felpörgetés

Mivel az egész feljavító készlet lényege a számos új fény-, illetve hangeffekt, készítettem néhány videót ezek bemutatására. Az alábbi videóban ezek nagy része kerül bemutatásra:

A második videóban egy állomásról kigyorsítás tekinthető meg, ütközésig kitekert kontrollerrel. A hangdekóder nagyon élethűen visszaadja az igazi Szili gyorsítás élményét véleményem szerint:

A harmadik videóban pedig egy lassúmenet kerül bemutatásra, mivel ezek sarkalatos pontjai (nem csak) a Fuggerth modelleknek. Az alábbi videóval igyekszem alátámasztani, hogy a feljavított, kihézagolt hajtás, illetve az új elektronikai panel együttese azért egészen meggyőző teljesítményt nyújt:

A felvételeket a készülőfélben levő modulelemeken készítettem, a kigyorsításos videón látható hupli sajnos nem került még javításra, mivel pont azon a részen szakadt fel a vágány, ahol már zúzottkő is elhelyezésre került. Idővel ez is meg lesz javítva.

Ismét egy poszt, amiben egy régebbi beszerzés tárgyát mutatom be. Majdnem egy évvel ezelőtti üzletelés eredményeképpen tettem szert erre a két modellre, amiket igazából megint csak nem terveztem beszerezni, de aztán amikor mégis szembejött velem a hirdetés, kaptam az alkalmon és lecsaptam. A két modell egy-egy ACME MÁV CAF kocsi kicsinyített mása, egy első- és egy másodosztályú változat. Mindkét vagon fülkés, viszont a gyártó által kiadott MÁV kontingens még hiányzó pályaszámú példányai, pályaszámuk szerint:

• 19-91 105-6, Amz, MÁV
• 21-91 110-2, Bmz, MÁV

Mint említettem, nem ezek az első ACME CAF kocsijaim, így nagyon részletes elemzésre most nem fog sor kerülni. Minőségüket tekintve megegyeznek a korábbi beszerzésekkel, a festés szép, nincs sérülés rajta, a feliratok élesek és pontosak, részletesek. A kidolgozás szintén részletes, a forma nagyon szép és jól visszaadja az eredetit. A belső kidolgozása szintén nagyon részletes, szépen kifestve a fejtámlák is külön. Futásteljesítményük szintén kielégítő, nem siklanak, nem szorulnak, Roco Kurzkupplunggal problémamentesen szerelvénybe sorolhatóak.

Az utóbbi idők tapasztalatai alapján ezeket a tulajdonságokat nem szabad készpénznek venni, gondoljunk csak a Heris kocsik szoruló forgóvázára, az NMJ poznanik gyengébb színvonalú festésére vagy a valóstól eltérő ablakkiosztására, vagy akár csak házon belül maradva az új szériás Gigant modellek körüli problémákra. Szerencsére a most bemutatott modellek még a korábbi ACME eresztésből származnak, ott magasabb színvonalon sikerült a termékeket kiengedni a kezükből.

Nem is tervezem tovább húzni a szót, az alábbi galériában meg tudjátok nézni a képeket az új járművekről:

Nagyjából két hónappal ezelőtt írtam az NMJ-ROBO által kiadott lengyel kocsik modelljéről, mint friss beszerzés. Abban a posztban két új kocsit mutattam be, viszont említettem, hogy a későbbiekben még fog érkezni pár újabb, mivel több részletre bontottam a vásárlást. Jelen poszt célja, hogy bemutassa a következő részletet, többek között. A norvég kocsik mellett a poszt másik részében a Heris által évekkel korábban belengetett lengyel kocsik hirtelen, a semmiből megjelenő újabb kiadásának egyik példánya kerül bemutatásra. Azt már az elején leszögezném, hogy régen voltam ennyire elégedetlen egy új beszerzéssel, főleg ilyen árkategóriában, de ez a mostani ilyen volt. De mielőtt rátérnék a részletekre, a szokásos formában tehát az újdonságok pályaszámai:

• 20-37 170-7, Bo, MÁV-START (NMJ),
• 20-37 110-3, Bo, MÁV-START (NMJ),
• 20-37 020-4, Bmo, MÁV (Heris).

Mint a pályaszámokból kiderül, a két NMJ kocsi hatodik korszakos festéssel rendelkezik, mint előző társaik, a Heris modellje viszont negyedik korszakos, világostetős vastagcsíkos festéssel. Szigorúan véve, egyik se illik a gyűjteményembe. Na de akkor jöjjenek a részletek.

NMJ

Az előző posztban meglehetősen pozitív képet festettem az NMJ kocsijairól, ami talán betudható annak, hogy ezek voltak az első NMJ kocsijaim, illetve a magas árcédula miatt lényegében el akartam hitetni magammal, hogy ezek tényleg magas minőségű kocsik. Viszont az is igaz, hogy nem találtam olyan sok hibát, és amiket találtam, talán azok sem voltak olyan óriásiak, hogy kiverje a biztosítékot. Amikor megrendeltem ezt a második pakkot, már eleve picit rossz szájízzel tettem, amit a hirtelen képbe kerülő, nem tervezett Heris kocsi miatti árnövekedés okozott, ugyanis még mindig nem vagyok hozzászokva, hogy egy szimpla személykocsinak ilyen magas legyen az ára, mint a norvég gyártó termékei esetében, de ezt az előző posztban már kifejtettem. Amikor az átvételre került a sor, már szkeptikusan mentem a boltba, ugyanis olvastam a fórumon, hogy meglehetősen sok a hibás darab. Így az áruházban tüzetesen szemügyre vettem a vagonokat, és sorra hozattam az újabbakat, a boltosok nem túl nagy örömére.

Meg kell mondanom, hogy az eladólány kedves és segítőkész volt, ő nekem adott igazat, bár szegény nem volt a vasútmodellek terén otthon, a kollégája, aki ért hozzá, épp nem volt bent. Az ő (feltételezéseim alapján) főnökük viszont ritka mogorva és paraszt stílusban méregetett, illetve morgott a bajsza alatt, amikor mutogattam az adott példányon a vagon festési hibáit. Amikor a harmadik vagonra már azt mondtam, hogy ezt el tudom hozni, viszont hiányzott a kis kiegészítős zacskója, kijött a pult mögül és alaposan végignézett mindent, mert biztos volt benne, hogy én szórtam széjjel. A harmadik személy, egy idősebb bácsi (feltételezésem szerint talán a tulaj), csak figyelmesen követte a folyamatot, de nem szólt egy rossz szót sem, így egyedül azzal a bunkó taggal nem szimpatizálok, viszont ő rémlik még régebbről is, híresen paraszt stílusa miatt. Valószínűleg nem véletlenül dugdossák a raktárban, és csak végszükség esetében kerül a vevők elé.

Visszatérve a modellre, az előző beszerzéshez képest plusz 3000 Ft-tal nőtt a vagonok ára, ami tovább növelte a rossz szájízemet. Igazság szerint vehettem volna egy másik boltban a korábbi áron, de addigra a rendelést már leadtam, így végül maradt. A modellek csomagolása továbbra is minőségi, ezzel kapcsolatban nincs kifogásolni valóm. A vagonok tekintetében a korábban említett hiba, mely szerint a folyosó oldalon két-két ablak nem osztott, ugyanúgy megtalálható ezeken is. A bevezetőből pedig kiderül, hogy a festési hibák is szintén megtalálhatóak, jelen esetben kellett is válogatnom, mire olyat találtam, amit el is hoztam. A feliratok viszont szépek és élesek, azokkal nincsen probléma. Érdekesség, hogy az egyik vagon (408.104) MÁV-START logóval rendelkezik, amellyel kapcsolatban botrány alakult ki, valami jogdíj kapcsán, így az ilyen logókat feltüntető vagonok modelljeit nem árusíthatták hatósági intézkedés miatt. Ehhez képest, nekem minden további nélkül kiadták a boltban, valószínűleg addigra már elrendezték a problémát. A vagonok belső berendezéssel és világítással rendelkeznek, ebben is megegyeznek az előző két kocsival. Futásukat tekintve a rövid bolti teszt alapján lényegében nem problémás, ezt főleg a Heris kocsi tesztjének fényében kellett felértékelnem. Összességében szólva, a forma jó, a festéssel vannak gondok, viszont technikailag nem problémás a vagon, így hosszútávon meg fogok vele barátkozni. Az ára magas, és ha valaki egy nagyobb hibával rendelkező példányt fog ki, akkor talán már nem is éri meg megvenni.

Az alábbi galériában találtok képeket a vagonokról:

Heris

A norvég gyár kocsijai bemutatásánál úgy tűnhetett, hogy problémás modellről van szó. Valószínűleg a Heris kocsi bemutatása után ezt átértékeli az olvasó, ugyanis utóbbi aztán tényleg problémás. Ha eleve azzal kezdjük, hogy a vagon vagy 8 évet késett a bejelentéshez képest, de még ha csak az előző szériát vesszük, akkor is 3 év után jött újabb eresztés, az már eleve nem túl fényes. Azt pedig messze nem állíthatjuk, hogy 2017-ben elárasztották volna a boltokat a vagonok, én is Ebay-ről tudtam egy utolsó példányt elcsípni az első pályaszám variációból. Viszont most tekintsünk el a késéstől, örüljünk, hogy most megjöttek a vagonok. Hála égnek az árcédula jelentősen az NMJ alá lőtte be a vagonokat, viszont egyből leszögezném, hogy belső világítást hiába is keresünk a termékben, nincs. Viszont ugyanúgy nincs hibás folyosó oldali osztatlan ablak, ami pozitívum. Cserébe van más, sajnos. A bolti tesztkör során megtapasztaltam, amiről a fórumon szintén hallottam már, nevezetesen, hogy a vagon szorul az ívben. Sajnos már R4-es ívben is megszorul, R3-ban meg lényegében megáll, mint a szög. Valljuk be, azért kevés rosszabb tulajdonsága lehet egy személyvagon modelljének. Hála égnek a fórumon hamar elterjedt egy megoldás ennek a problémának az orvosolására, a forgóvázcsap hézagolásával a szorulás megszűnik. A fórumon 0,3 mm-es alátétet említettek, én 0,4-eset használtam, viszont így már tényleg szépen gurul a vagon. Viszont ezután megvizsgáltam az első szériás Heris kocsimat is, és az nem szorult az ívekben, R4-en egyáltalán, R3-on meg csak a szokásos mértékben, amit a hosszú kocsik szoktak produkálni. Ez legalább magyarázza, hogy miért tartott 3 évig az újabb széria, el kellett rontani a futásteljesítményt, ami úgy látszik, időigényes munka. Miután ez a probléma orvosolva lett, az ember nyugodtan kézbe veheti a modellt, és gyönyörködhet benne. Ez biztosan eltart vagy 5 percig, amikor is észreveszi, hogy a folyosó oldalfala ferde, mintha be lenne feszülve. Biztosan ezt is lehet orvosolni, de őszintén szólva, nekem itt elegem lett, és azóta se nyúltam hozzá. Ritka gány minőség az összeszerelés, engem rendkívül bosszant. Ehhez képest a festés és feliratozás minősége nem rossz, itt legalább egyenesre sikerült a tető és oldalfal találkozása. Összességében szólva, a modell meglehetősen silány minőségű összeszerelést kapott, viszont a forma itt is megfelelő, és talán kevesebb a szembeötlő hiba a norvég modellekhez képest. Viszont az Intercity kiviteles egyedi széria megrendelése kapcsán még mindig nem vagyok meggyőzve, hogy megéri-e.

Az alábbi galériában találtok képeket a Heris kocsiról:

Utószóként még hozzátenném, hogy sok a keserűség ezen modellek kapcsán, amiből valószínűleg a gyártóhoz nem fog eljutni semmi. Ha a boltban visszaküldetem a gyárba, talán az érhetne valamilyen fajta visszajelzésként, de mivel a többség úgyis megveszi, az egyetlen dolog, amit elértem volna, hogy nekem nem lenne ilyen modellem, de a jövőben se lenne semmi változás a minőséget tekintve. Amit még lehet, hogy megpróbálok, hogy írok egy emailt a gyárnak a hibákról, hátha azzal jutnak valamire, bár őszintén, kétlem.

Ez egy rendhagyó jellegű poszt lesz, ugyanis ritkán szoktam ilyen fajta bejegyzést írni. Most ugyanis nem egy új beszerzésről tudósítok, és nem is egy szimpla helyzetjelentést közlök, ellenben egy idei újdonságot osztok meg veletek. Nemrégiben bukkantam rá, de egyből megtetszett. Nem kifejezetten beszerzési céllal, csak mint újdonság, illetve mint modell, tetszik.

A modell, amiről szó van, egy önjáró daru a Roco cég jóvoltából, mely a 2020-as év újdonságai között szerepel. A cikkszáma 73035, egy önjáró Kirow daru kicsinyített mása. Az interneten már videókat is lehet találni róla működés közben, amik egészen ígéretesek. A jármű motorral rendelkezik, így saját erejéből tud mozogni, emellett különböző motorok segítségével maga a daru, illetve a gém is mozgatható. Természetesen a mai világban már digitális dolgokról beszélünk. Ha pedig digitális, akkor természetesen hangdekódert is kapott a járgány, illetve számos LED világítótest is extra funkcióként kapcsolható.

A tervek szerint 20 példány készült volna az első szériában, viszont a koronavírus felülírta ezeket a terveket is, így az áprilisi cikk idejében 6 példány készült csak el, két változatban: egy vörös festésű az osztrák, és egy sárga festésű a német vasutak modellezői számára. Az eredetiek szerint a harmadik negyedévben jelent volna meg a termék, méghozzá a meglehetősen extrém, 769 eurós darabáron, amit inkább át se váltok forintba. Nem véletlenül hívja a Roco ezt a modellt "absolute Higlight"-nak. Ha tartják az ütemtervet, akkor nagyjából egy hónapon belül elérhetővé kell válnia.

Beillesztek egy Youtube videót róla, amit a nürnbergi vásáron készítettek róla még idén januárban, illetve az alábbi oldalon olvashattok róla picit bővebben, németül:

https://www.roco.cc/de/hl/504/Eisenbahn-Drehkran-EDK-%2F50

Ismét néhány új beszerzésről van szerencsém jelentést hozni, amik viszont bizonyos szempontból kakukktojásnak számítanak. Ezt a beszerzést is hosszas töprengés és gondolkodás előzte meg, ugyanis a modellek nagyjából egy évvel ezelőtt jelentek meg. Amikor újdonságnak számítottak, tetszettek, de egyrészt a magas áruk, másrészt a számomra kevéssé érdekes festési variáns miatt úgy voltam vele, hogy egyelőre kihagyom ezt a lehetőséget. Motoszkált a fejemben a gondolat, hogy később talán jön még újabb változat, a szívemnek kedves korszakban, és majd akkor lecsapok rá. Viszont, így egy év távlatából, nem nagyon lehetett hallani új változatról, és mivel az előző széria is még mindig elérhető a boltokban, feltételezem, nem volt akkora siker a gyártónak, hogy újabb változatokat adjon ki (legalábbis a közeli jövőben). Így végül úgy döntöttem, hogy amíg elérhetőek, addig beszerzek néhányat, mert aztán ha már a boltokban sem lehet majd kapni, és megint rájövök, hogy nekem ilyen bizony kéne, rohangálhatok ezek után is több kevesebb sikerrel (lásd Piko Szergej, Roco Y kocsik, stb..). Viszont, a fentebb említett magas ár miatt, több részletre bontottam a beszerzést, és első körben csak két példányt hoztam el. Ez a két példány pedig a következő:

• 20-37 189-7, Bo, MÁV-START
• 20-37 179-8, Bo, MÁV-START

A modellek a norvég NMJ gyár termékei, több helyen NMJ-ROBO-ként hivatkozva rájuk, bár a modellek csomagolásán még csak említés szinten sincs feltüntetve utóbbi, csupán az NMJ Topline márkajelzés. Ez viszont tükröződik a vagon árfekvésében is, amire viszont azt kell mondanom, hogy valamilyen szinten reális. Vannak hibák a kocsin, kétségtelen, de az összhatás, illetve a felszereltség ezeket ellensúlyozza. Kezdjük a problémás részekkel. A leginkább szembeötlő dolog, az a folyosó oldalankénti 2-2 teli ablak, amelyeknek ugyanúgy osztottnak kellene lennie, de a gyártó nem volt hajlandó ezt az extra kiadást meghozni a valósághű MÁV változat elkészítése során, így a lengyel verziónál használt ablaksor került ide is. A második problémásabb részlet a festést érinti, az én általam beszerzett vagonoknál -illetve, ahogy más blogokon is olvastam, nem csak nálam-, a maszkolás pontatlanságaiból eredő csúnyaságok találhatóak, főleg az oldalfal és tető találkozásánál. Tüzetesebben nézve hamar felfedezi az ember, terepasztalon rohangálva nyilván kevésbé problémás. Egy kis koszolással hamar orvosolható a hiba. 

A mérleg másik nyelvében viszont ott található a szép kidolgozás, a forma pontosan került leképzésre, a tető lapos, az ablakok szögletesek, a lépcsők szépen kidolgozottak, az oldalfal a lépcső és a homlokfal találkozásánál pontos, a forgóvázak szépen és filigrán alkatrészekkel kerültek kialakításra. Az alváz szintén részletesen kidolgozott, illetve bizonyos elemek festettek. A belső kidolgozott, festett, a nagy ablakokon keresztül jól mutat. Gyárilag világítással szereltek a vagonok, amelyek egy nagyobb kondenzátorral rendelkeznek, így az áramellátás megszakadása után is jó 3-4 másodpercig világítanak, villódzásmentesen. Ez utóbbi digitálisan előkészített, így egy 21 tűs funkciódekóderrel digitális pályán is kapcsolhatóvá válik, anélkül folyamatosan világít, cserébe viszont analóg pályán is működik. A festés a tető és az oldalfal találkozását kivéve egyébként szép, a határok pontosak, máshol nem találtam maszkolási hibát. Az oldalsó vastag csík mérete megfelelő, és színe is jó. A feliratok pontosak, élesek és részletesek. A színek megfelelőek, a többi gyártó termékeivel megegyező árnyalatúak.

A kocsi futástulajdonságai a rövid bolti próba alapján jók, a vagonok szépen gurulnak, nem szorul a tengely, ívben sem problémás. Önmagukban megfelelő súlyuk van, így a pályán is jól viselkednek. Kurzkupplunggal kapcsolatos tapasztalataim egyelőre nincsenek, illetve más gyártó vagonjaival sem tudom, hogy boldogulnak, de hamarosan kiderítem. Nem nagyon olvastam ilyen jellegű hibákról a modellekkel kapcsolatban, ami reményt keltő.

A dolog kakukktojás mivoltát az adja, hogy a vagonok VI. korszak szerinti festést kaptak, ami H-START-os feliratozást és újfajta piktogramokat jelent. Sajnos ez nem passzol az én gyűjteményembe, ez volt a fő ok, amiért a megjelenéskor nem csaptam le a modellre. Ami azóta változott, az a taktika. Egyelőre maradnak így a vagonok, de két lehetőség vár rájuk: első opció, hogy a gyár kiadja a régebbi variánsokat, és ezeket továbbadom, viszont ezt kevésbé tartom valószínűnek. Így a második opció tűnik reálisabbnak, ez egy átfestés-átfeliratozás kombó, ami egyrészt pozitív, mert növeli az értékét, mivel egyedivé válik, másrészt negatív, mivel növeli az értékét, tehát többet kell rá költeni. Viszont a vagonok nagyon jól mutatnak a Heris, Roco és Sachsen/Tillig Y vagonokkal is, ami egyre diverzebb szerelvények összeállítását teszi lehetővé.

Az alábbi galériában meg tudjátok tekinteni a képeket, amelyeket a kocsikról készítettem:

Ismét egy friss beszerzésről tudósítok, a bezártságnak köszönhetően most nem nagyon van más dolgom, így tudok időt szentelni pár új bejegyzésnek is. Sajnálatos módon a gyűjteményemtől távol ragadtam a karantén idejére, így az átalakításokkal nem tudok haladni, egyedül az új beszerzések azok, amik picit frissítik a modellvéráramomat.

A mostani újdonság is egy érdekes folyamat eredményeképpen került hozzám, mely folyamatban nagy szerepet játszott a szerencse is. Épp egy nagyobb kiadáson vagyok túl, amely az előző hétvégén volt esedékes, ami miatt picit bűntudatom is volt, hogy fordíthattam volna egy részét modellezésre is. Ez volt az egyik indíték. Ettől függetlenül az utóbbi napokban böngészgettem az internetet, főként a Heris-féle MÁV vagonok kapcsán. Ebay-en találtam pár hirdetést a híres második pályaszám variációjú modellről, de meglehetősen magas áron, amihez még hozzájött a szintén magas németországi postázási költség, így ezt elengedtem. (Ennek kapcsán felidéztem a két éve leadott ModellKit-es rendelésemet, amivel kapcsolatban azóta sincsen semmi fejlemény, de legalább arra jó, hogy azóta se merem más forrásból megvenni az adott modellt, mert akkor biztos befut ez a rendelés is.) A Heris terméktől rövid úton elértem a Roco-féle MÁV Y kocsik keresésére, első körben csak a kiadott verziók, pályaszám variációk feljegyzéséig jutottam, de ha már ott voltam, átnéztem a nagyobb hirdetőfelületeket is, hátha valahol szembejön egy eladó példány. Így is lett, pontosan egy darab szembe is jött, méghozzá az 1. osztályú 64811-es cikkszámú A kocsi modellje, egy olaszországi hirdetésben, nem kifejezetten kedvező áron. Így ez a vagon annak rendje és módja szerint ott is maradt. Talán pont ettől vezérelve, még vasárnap kiposztoltam az Index fórum börze topikjába egy hirdetést, amelyben megjelöltem a két másodosztályú Roco MÁV Y vagont, mint keresett portékát (a régóta szintén keresett Roco 42489 10°-os jobbos váltókkal egyetemben). A legérdekesebb az egész dologban, hogy nem volt kifejezett szándékom ismét pénzt költeni, legbelül úgy voltam vele, hogy valószínűleg ezeket a modelleket is ugyanúgy keresni fogom hosszú hónapokon, vagy akár éveken keresztül, mint a váltókat, eredménytelenül. Így az egész hirdetés feladás egy nehezen magyarázható folyamat eredménye lett. A dolog még érdekesebb része viszont most jön: nem telt el négy óra, és kaptam egy levelet, amiben pontosan az egyik általam keresett Roco személyvagont kínálták, szinte bolti új állapotban. Ami ezt érdekessé teszi, hogy a hirdető elmondása szerint már posztolta volna ugyanabba a topikba a portékáját, amikor meglátta az utolsó bejegyzések között az én hirdetésemet, amiben pont egy ilyen vagont keresek, így mielőtt meghirdette volna ezt a vagont is, írt nekem egy üzenetet. És milyen jól tette, egyből lecsaptam a lehetőségre, ugyanis az adott topikon egy másik modellezőtárs hónapok óta keres egy ugyanilyen modellt, az én bejegyzésem után 6 órával ő is feladott egy kereső hirdetést az adott típusú vagonra, ismételten, hátha szerencséje lesz. Hát, szegénynek nem lett, ellenben nekem.

Szóval, így jutottam hozzá nagyjából 10 évvel a megjelenése után egy Roco 64812 cikkszámú, másodosztályú MÁV Y gyorsvonati kocsi modelljéhez. A vagon pályaszáma:

• 20-35 063-6, B, MÁV

Ezen beszerzést követően tehát már négy darab Roco gyártmányú MÁV gyorsvonati kocsim van: kettő a nemrégiben beszerzett és bemutatott Meridian szettből, egy darab hálókocsi és egy darab a most beszerzett másodosztályú vagon. A továbbiakban még legalább a második pályaszám variációt szeretném beszerezni a Rocotól, aztán meglátjuk. Voltak olyan terveim is, hogy a Sachsenmodelle/Tillig vagonokat lecserélendő vásárolok Roco vagonokat, így az előbbieket fel tudom használni átalakítási célokra, de egyre inkább húz afelé a szívem, hogy meghagyjam mindkét szerelvényt és egyéb donor vagonokat vegyek átépítéshez.

Néhány szóban az új beszerzésről. A vagon formáját tekintve jól visszaadja az eredetit, a jellegzetes kúpos tetőforma, a szintén jellegzetes homlokfal jól el van találva. A Sachsenmodelle/Tillig (amúgy rossz) példáját követve az oldalfal az ajtó és a homlokfal között a Roco termékén sincsen helyesen leképezve, nem nyúl le az oldalfal teljes hosszában (ami megegyezik a lengyel kocsikkal, ami alapján valószínűleg a szerszám is készült). A tetőszellőzők szintén nem egyeznek az eredetivel, az oldalfalon levő szellőző sem, sőt, még a pályaszám sincs jó helyen. Ezek olyan dolgok, amiket nem vesz észre az ember amikor a pályán látja szerelvénybe sorozva suhanni a vagonokat, viszont látja, amikor szemrevételezi a vagont. Viszont, ugyanígy látja ekkor a tamponozott ablakokat, melyek elég jól visszaadják az igazi lehúzhatós ablakok hangulatát, látja a külön alkatrészként felszerelhető kapaszkodókat, illetve a valósághoz közelebb álló fellépőket is. A forgóváz szintén nem tökéletes, de teszi a dolgát rendesen. A modell természetesen kapott belső berendezést is, mely sötétzöldre festett, jól visszaadva a műbőr üléseket. A homlokfali végzárlámpák világításra előkészítettek, nem csak festett imitációk, ez szintén pozitívum. A festést tekintve a modell színe jó, az oldalsáv vastagsága szintén megfelelő. A tető sötétszürkéje az oldalfal találkozásánál itt-ott girbe-gurba, ez picit elszomorító. A feliratok cserébe élesek, pontosak, jól olvashatóak, bár mint említettem, nem minden esetben vannak jól elhelyezve. A homlokfalra nem is nagyon jutott belőlük, az alvázszerelvények közül is csak módjával került megfestésre pár szerencsés kiválasztott. Sajnos a modell a 2000-es évek szerinti festést és feliratozást kapta, ezzel hivatalosan kilóg az én gyűjteményemből, de azért nem veszem ennyire szigorúan a dolgot.

Összességében meg vagyok elégedve a modellel, a magyar járműállomány meghatározó szereplőjével van dolgunk, ami az én esetemben mindenképpen pozitívan színezi a képet. A Sachsenmodelle-hez képest mindenképpen előrelépés, a Heris kocsival én azt mondanám, egy szinten van, talán picit alatta, de a gyűjtemény szerves része lesz ettől függetlenül is. Tíz év késéssel, de megérkezett a gyűjteményembe, ettől talán csak még jobban idézi a MÁV-ot.

Az alábbi képgalériában meg tudjátok tekinteni azt a néhány képet, melyeket a vagonról készítettem: